Na igen...  Ez így ilyen formában egy érdekes dolog. Ugyanis mindent nem fogok leírni, mert ezt a blogot a saját magam szórakoztatásán túl arra is szánom, hogy ha majd egyszer a gyerekeim apja is beleolvashasson. Már ha érdekelni fogja Őt. És nem biztos, hogy minden egyes részletet szeretne akár több év távlatából visszaolvasni. Na meg a barátnőim kommentjét látni. Úgyhogy csak szalonképesen.

Szóval az a nagy helyzet, hogy a szex terén István engem nagyon elintézett. Őt überelni elég nagy művészet. Nem is igazán sikerült senkinek éveken át még csak megközelíteni sem. Viszont Karesz igen rendesen vetélytársa ebben.

És ma reggel is úgy keltem ki az ágyból, hogy oké jó volt, mert nem mondhatom, hogy nem, de... De valami hiányzik még... Nem tudom pontosan megmondani, hogy mi... valami... És ezt a valamit kell vagy megtalálni, vagy lealkudni a színvonalat, és kompromisszumot kötni. A legdurvább viszont az volt, hogy az éjszaka egy adott pontján egy vérprofi kurvának éreztem magam mellette... Értem ezalatt a szakmai tapasztalatomat... hehehe... És erre most az egyszer nem vagyok büszke...

Cucka azt mondta, hogy ha ezt így érzem, akkor nekem kell eldöntenem azt, hogy mi a fontosabb a szex vagy hosszútáv... Tudom, hogy ez utóbbi, csak még azt nem tudom pontosan, hogy meddig leszek képes  ezzel a kompromisszummal ellenni. Mert nekem, mint kiderült, meg eddigis sejtettem, hogy a szerelemhez a szex is nagyon nagyon szorosan hozzátartozik.

... nagyon sok mindenhez Zolival kapcsolatban. Azaz a normális pasikkal, mert Ő ám az... A Judit is megmondta. :O)

Szóval fura volt nekem már az elején ez a lendület. Az oké, hogy egy telken lakik az anyjáékkal, ha már hazavisz, akkor illik bemutatni. Ez tiszta sor. Bár nem megszokott.

Fura ahogy kommunikálunk. Néha totálisan elbeszélünk egymás mellett... ha majd neked, ha majd nekem...Néha meg úgy beszélgetünk, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy holtodiglan, holtáiglan...Persze ez utóbbi a több.

Fura, hogy sokat beszélek... De komolyan, szerintem aki ismer személyesen meglepődne. És fura, hogy tök totál magamtól képes voltam elmondani Neki bizonyos dolgokat...

Fura, hogy a néha azt látom a tekintetében, hogy úgy néz rám, mint egy IstenNőre. És ezt nem a szex utáni, de kurvajó vagy Baybee tekintetre értem... 

Szóval még vannak jócskán dolgok, amiket szoknom kell még. De azt hiszem menni fog, mert határozottan tetszik az irány. Igazából az a legfurább, hogy eddig azt hittem normális kapcsolataim voltak. Legalábbis némelyik. De tulajdonképp nem... Bár az csak egy állapot, hogy eddig vadidegen pasikat csak egy - két éjszakás felejthető szexre szedtem össze. Azok a pasik, akik érdemesek a Baybee ExPasija címre, azok... mondjuk nincsenek túl sokan... szóval mind mind olyanok, akiket már előtte is ismertem. Na meg nős volt, vagy egyéb más defektje, ami merőben felborította a normális párkapcsolat forgatókönyvét.

Kicsit össze - vissza ugrálok még és kapkodok, és próbálom összeszedni magam.

Szóval igazából az első meglehetősen rövid emailt 08.03-án kaptam Tőle.

"Szia, szeretnélek jobban megismerni, lehet?"

Az ilyenek 80%-át törlöm, miután megnézem a fejét. A maradék 20%-nak kissé irónikusan válaszolok. Így garantálva azt, hogy erre már ne válaszoljon. :O) Jó hülye vagyok, mi? Egyébként a napokban kicsit kiakadtam ezen a "társkeresőn", úgyhogy töröltem magam. Mindegy.

Igazából Zoliról is a lehető legszarabb fotó van fent. De valahogy mégsem a válasz nélküli kuka minősítést kapta. NagyFőnök elintézte. Bár meglehetősen hatnia kellett rám, és még utána is napokig azon nyűglődtem válaszoljak-e vagy sem, vagy mi legyen... 

Aztán váltottunk néhány emailt, és  most ott tartunk, hogy tegnap este, amikor hazamentünk - mert én már csak így hívom, hogy "haza"- betettem a táskám a hálóba, és leültem az ágy szélére. Zoli mögém ült átölelt és közölte, hogy "kiürítettem Neked azt a szekrényt és alatta a fiókot. Ha gondolod oda pakolhatod a cuccaidat..."

Igazából még jó, hogy a hátam mögött ült, mert szerintem abban a pillanatban az arcomra fagyott a mosoly.  És köpni - nyelni nem tudtam... Közben meg az jutott eszembe, hogy baszki... ehhez is 28 évesnek kellett lennem, hogy egy pasi (szigorúan véve) 8 napi ismeretség után ilyet mondjon... Nem vagyok én ehhez szokva...

Na hali!
Képzeld ma egész nap túráztunk. :O) A cipőm igaz megette mindkét sarkam kő keményen, de jóóóóóóóó volt, nagyon.
Pusztavacsra mentünk, és ott iszonyatos nagy kört tettünk. Kb. 4,5 órát sétáltunk.
És voltunk nála, SAROKKÁDJA vaaaaaaaan... úgy vigyorogtam, amikor megláttam... Már csak a mosogató gép hiányzik, ezt meg is jegyeztem, erre vigyorogva közölte, hogy majd a 10. gyerek után kapsz olyat is, addig tessen szépen csak manuálisan mosogatni. :O) Na szóval legalább az is kiderült, hogy sok gyereket szeretne...
Jaaaaaaaaaj basszus úgy érzem, mintha a Marsról pottyan volna ide a pasi. Ja, ez a pasi egyébként Zoli. :O)
És tegnap este nézegettem fotókat a neten, mert volt egy zenekaruk is, tudod mire jöttem rá... ez mondjuk nem annyira vidám dolog, de nekem első blikkre, ahogy néztem a fotókat, főként profilból az Istvánra hasonlít az arca... Na mindegy. A lényeg, hogy minden napra van valami új meglepi, ami egyre több közös alapot ad... És olyan infantilis, mint én... és hűűűűűűűű meg haaa... meg ilyenek...
jaaaaaaaaaaj... holnap meg... na nem is mondom, úgyis tudod mi lesz holnap. :O)

Képzeld szereti a Ghymest, vasárnap megyünk koncertre, meg túrázni, sétálni is szeret... csupa - csupa olyan dolgot, amit én is szeretek. És csupa -csupa olyan dolgot, amire Kareszt soha nem lehetett rávenni. :O) És van némi köze az informatikához, meg a számítógépekhez, meg ilyenek... és szereti a gyerekeket...
jaaaaaaaj... Azt hiszem a NagyFőnök most valamiért nagyon bűnösnek érzi magát nálam, és valamit nagyon jóvá akar tenni... Nem mintha nem lenne, mit...

...hogy amikor még dec. - jan. környékén nem voltunk olyan túl jól Karesszal, dafke beregisztráltam egy netes társkereső szarra. ezt nem mondtam soha senkinek, mert alapjában véve nem hiszek benne. De úgy voltam vele, hogy ne rajtam múljon. Néha jött egy - két nyomoréktól egy - egy mail, de igazából válaszra sem méltattam. Aztán el is felejtettem az egészet. Mígnem kb. 2 hete kaptam megint egy emailt. Alig tudtam elolvasni, mert már a jelszóra sem emlékeztem. Szkeptikus voltam, de 3 -4-5 levélváltás után éreztem, hogy van valami a srácban. És ma taliztam vele... áááááááááááá... basszus... ezt elmondani nem lehet... féltem, mert tudod, hogy elég harapófogó típus vagyok, na meg most épp nem is a legjobb passzban. De nem tudom mi van velem, saját magamat meghazudtoló módon képes voltam beszélni, poénkodni... több, mint 4 órát sétáltunk és beszélgettünk. Állati jó fej pasi. És van egy bazi jó motorja, azzal haza is hozott. Mindigis tudtam, hogy imádom azokat a hatalmas dögöket. És el sem fogod hinni, de nincs felesége, egyedül él egy külön bejáratú lakrészen, a másik felén ugyan a szülei, de ez kell, mert különben el sem hinném, hogy nem csak álmodtam... :O) Jaaaaaaa és mindösszeesen csak írd és mondd 33 éves... Igen, igen, igen.... nem öreg... :O) :O) :O)

Nodeakkor... bele is kezdek... Mert nem vagyok se terhes, se menyasszony, semmi ilyesmi amit szeretnék. De... De eljutottam arra a szintre, hogy már nem is erőltetem a dolgokat, lesz, ahogy lesz...

És ehhez az is hozzátartozik, hogy azt is elértem, hogy az utolsó 3 fontos pasit is elengedtem az életemből. Istvánt, Kareszt és Arnoldot. Azaz, még csak magamban búcsúztam el tőlük és zártam le a múltat. Igazából tovább még nem tudom ezt a részét.Ez még a napi szintű lelkiismereti harcok része...

Szóval, ha nem terhes, nem házas, akkor nem más, mint egy új pasi... Nem brand new, hanem tök vadi új, alig használt... :O) Mindösszesen 33 éves, és se másik nő, se feleség... Azt hiszem ez akkora előrelépés, amire az elmúlt... hááááát jó sok év alatt nem voltam képes.

Nem nagyon akarok írni erről a másik blogban, mert... mert nem és kész. Ez még csak az én titkom, és amennyire lehet (nem lehet) meg akarom tartani csak magamnak, nagyonis önző módon... Azaz eddig egyszemélyes blogként Juditnak emailben írtam le a lelkendezéseimet, hogy fel ne robbanjak... De ahogy néztem ezt az ötletadó sorozatot, rájöttem, hogy 25 év múlva ezek az email-ek már nem biztos, hogy meg lesznek, bár még eléggé sok hely van a gmailemben.

Na szóval azért írok inkább egy sokadik blogot. Erről a sztoryról külön. Először jó zártan, aztán majd meglátjuk...

 

Ott (a másik blogban) most jól azt hiszik, hogy terhes vagyok, avagy Karesznak megjött végre az esze, elvált és megkérte a kezem. Nem... Erről szó sincs. Ha kb. másfél év alatt nem volt erre képes, akkor már nem is lesz. Neki ez így kurvára kényelmes. És tulajdonképp amit mi december óta művelünk, az nem párkapcsolat, de még igazából szeretősdi sem. Bár kétségtelen, hogy 99%-ban csak a szexről szól már ez a kapcsolat. Vagyishát ez is időszakos. 

A Comedy Central-on van egy sorozat, az Így jártam anyátokka, ami arról szól, hogy a srác 25 év távlatából meséli az életét a gyerekeinek, illetve azt, hogyan jött össze az anyjukkal.

A blogdizájn meg egyelőre egy régi leporolt sablonom. Most nincs időm ezekkel tökölni... De nem is lényeges...

Na hát az alapötlet innen jött... Úgyhogy ezen a vonalon haladva én is elkezdem leírni az életemet a gyerekeimnek. Mert ez manapság olyan trendi, hogy a "gyerekemnek írom a blogot..." A nagy büdös lófaszt... Magamnak... magamért... Elsősorban a saját szórakoztatásomra, amin 25év múlva jókat fogok röhögni. Na meg azért mert ezt egyelőre nem akarom belekeverni a másik blogba, és nem akarom még annak a kb. 40 embernek sem az orrára kötni.