ezt már kb. 1 hete elkezdtem írni, most talán a végére is jutok.

Ugyebár annó amikor együtt laktunk Abbé megígérte nekem, hogy 2010-ben az én gyerekemként fog újjászületni. Ami akkor egy "biztos", de kellően távoli jövőnek tűnt. És úgy gondoltam, hogy hiszem, ha látom. Aztán ahogy telt - múlt az idő. néha "baszogattam" Abbét, hogy lassan ideje lenne akkor apukát is keríteni a nagy tervéhez. 

Háááááát... Durva, de  itt van... Mármint nem Abbé, de az Apja. Félelmetes döbbenet volt erre rájönni. Mert Zoli külsőre István és Karesz keveréke. Inkább István, Karesz csak "belemagyarázás", de én tudom. Belsőre meg Abbéra hasonlít. Egen... Nem egyszerű felismerés.

Szóval... Még van rá sansz, hogy 2010-ben legyen egy Zoárd Bálintunk, akiben Abbé fog újjászületni. Konkrétan ezt még fél évünk van összehozni. Ez nem azt jelenti, hogy már ezen dolgozunk. Bár kétségtelen, hogy én nem szedek semmiféle bogyót. Tehát elvi esélye meg van... Igazából most érzem, hogy egy - két nap és tuti lesz, hogy nincs semmi. Ami jó is, mert nem biztos, hogy túl okos dolog egy pasit gyerekkel "megfogni". Viszont, ha jönni akarna annak is oka van. Főként az én ilyen irányú hátteremmel.

De kétségtelen nagyon megijednék, ha 2010-ben fiam születne. Nagyon át kellene gondolnom jónéhány dolgot.

Ma csak egy röpke 6 órát töltöttünk együtt. Egy laza kis sétával a Népligetben. Baszki, hogy ott tényleg nyíltan megy a buzulás... Lazán állnak ott a pasi-prostik az út szélén, aztán idősebb fószer jön, fiatalka kézen fog és be a bokrokba... Elég gáz volt. Na mindegy. Mi nem mentünk ennyire a mélyére.

Viszont annyira de annyira szeretem... Úúúúúúgy hiányzott már. Édes aranyos pasi... Mivel nyakamat nem adtam puszilgatás és harapdálás céljából, így a kezemet puszilgatta. És megkérdezte, hogy mik azok a hegek a kezemen. Először csak annyit mondtam, hogy vágások. Nézett rám, és azt mondta, hogy akkor sejti milyenek. Akkor már nem néztem a szemébe, csak lesütött szemmel és komor arccal mondtam, hogy nem mindig voltam jóba a borotvapengével. Nem szólt semmit csak magához húzott, és jó szorosan átölelt. Éreztem, hogy szeret... 

Séta előtt kajáltunk kínaiban... na azt nem kellett volna. Milyen már, hogy a kínai kajába belebasszák a pirosaranyat??? És frankón azt érzed ki belőle... 

Kocsiba be, aztán hazafelé vettük az irányt hozzájuk. Közben betértünk egy útszéli mekibe  fagyizni, bár ebből shake lett. Nem is ez a lényeg, hanem ott volt egy család egy kb. 4-5 hónapos talpigrózsaszín kopasz golyófejű kislánnyal. Na az a baba konkrétan tényleg kövér volt. Mindegy. Szóval láttam azt, hogy néz egy babára... A tekintete és a mosolya mindent elmondott... És olyan mérhetetlen nyugalom töltött el... És akkor azt éreztem, hogy na igen... Én ennek a pasinak akarok gyereket szülni... Mert Ő érdemes arra, hogy a gyerekeim Apja legyen. Mert Ő nem csak pusztán apjuk lesz, hanem Apukájuk is... És már nem beszélünk el egymás mellett, hogy majd a te gyereked, ha lesz egyáltalán valakitől... Hanem konkrétan a gyerekek... És ezekben benne van az, hogy a mi gyerekünk.

Az autóban egész végig szólt a zene az mp3-amról. Zoli jót bulizott rá. :O) Amikor megszólalt Sipos F. Tamás nincs baj Baybee  című akár nekem is íródhatott volna száma, akkor már esélyem sem volt tovább lökni a lejátszót, mert tudtam, hogy megismerte a számot, és tudtam, hogy én ebből már nem jövök ki jól. Na igen... Szépen elénekelte nekem széles vigyor közepette.

A sétától olyan fekete lett a lábam... úúúúúú... nagyon gáz volt... és mentünk a Cigis Emberhez. Ő az, aki óccsóé tud... Mondtam a Zolinak, hogy még összemaszatolom az arcom is, és becsengetek én, hátha megszánja a kis árva gyufaáruslánykát. Zoli rámnézett, megpuszilt és annyit mondott, igen, az én árva lánykám...Tudtam, hogy szeret...

Egyébként édes volt, tegnap este 3/4 9kor felhívott azért, hogy megkérdezze hívhat-e Baybeenek. :O) Akkorát röhögtem rajta... Persze ez csak a kifogás része volt, mert tulajdonképp már hiányoztam Neki, miután a szőke ikrek* lefárasztották. Bár nem eléggé. Ma mondtam is Neki, hogy mehetne már haza a szőkékhez, mert nagyon nem bír magával. :O) Nekem meg pont semmi kedvem nem lett volna a népligeti pasi-prostik szintjére lesüllyedni... Az annyira kiábrándító volt ott úgy belegondolni. Mert nem alapjában véve a természet lágy ölével vagy a kocsival van bajom, csak fejben sikerült párhuzamot vonnom a látottakkal...

*Ezt én mondtam Neki hétfőn reggel, hogy csütörtökig be kell érnie helyettem a 18 éves szőke iker lányokkal. :O) Akiket odaküldtem magam helyett. :O) :O) :O)

az van, hogy van még néhány dolog, amit majd szeretnék feltétlenül leírni ide, mert nekem fontos. csakhát most sokkal inkább szeretnék jelen lenni, mintsem írogatni. Így csak piszkozatokba egy - egy címet bevések, amiről majd talán később is eszembe fog jutni, hogy mit szerettem volna leírni. De most mire gép elé ülök, már fáradt vagyok.Talán nem egész 2 hét múlva, amikor tanítani fogok...

Ez már kétségtelen, hogy ez a pasi menthetetlenül szerelmes kicsi Baybeebe. Az egy dolog, hogy minden nap besz-by-tel.  Ez is fura nekem, de ha sokáig nem hív akkor már hiányzik. Mondjuk már nem aggódom azon, amin az első pár napban, hogy hát akkor tuti nem is fog már sohatöbbet, mert... mert mittudomén... csak... mondjuk rájött, hogy egy ilyen hülye kis liba nem is kell neki. Mostmár tudom, hogy nem így van...

Nem mondja ki, hogy szeret... én sem teszem, pedig engem már nagyon feszít ez belülről. De úgy beszél, amiből az jön le, hogy igen...  nem csak, hogy szeret, de szerelmes belém... a szekrény kipakolás... a kimossa a ruháimat, ami ott maradt, hogy azon a párnán alszik, amin előtte én. Mert annak Baybee illata van... És alig várja, hogy lásson, hogy hiányzom... Azt hiszem szeretem... 

Nincs az a lángolás, nincs az, hogy mielőtt találkozunk remegjen kezem - lábam, és a gyomrom görcsben... Ez nem szerelem... Ez valami más, ez több annál... Szeretem... És igen... bár parázok attól a gondolattól, hog mi van, ha Ő lesz a férjem, és mi lesz, ha igent mondok. Még belegondolni is félelmetes, hogy akkor ezek után már csak Ő, meg csak vele, és sohatöbbet más pasival semmi...  Ez tudom nevetségesen hangzik, de tulajdonképp ezelőtt 6 - 8 évvel pont ezért futottam el az esküvő elől az Istvánnal. Persze 20 - 22 évesen, akkor még hűségesen az első és egyetlen pasival másképp gondolja az ember lánya. De nekem még most is fáj ebbe belegondolni, és meghozni ezt a döntést, hogy akkor csak vele... Ez nekem most még kőkemény agymunka, és erőszak. Pedig már érzem a "vesztem", érzem, hogy ez annál sokkal komolyabb dolog, mint azt elképzeltem. Zoli olyan, mint a másik felem... Pont összepasszolunk. És az az életstílus, amit Ő él, számomra vonzó. Én pont így szeretnék élni. Barátokkal, kapcsolatokkal, nyitottan a világra... Tulajdonképp én már döntöttem, és már tudom, hogy a hosszútávú biztonság, és boldogság fontosabb, mintsem a, hogy pasikat felszedni és az ágyukban kikötni.

Talán felnőttem... és ennek így 28 évesen épp itt volt az ideje...

Mindig kapok hírlevelet, és minden hónap elején ott van, hogy nézd meg mi vár rád a szerelemben az adott hónapban. Én nem különösebben hiszek ebben, de ezt egy széles vigyor kiséretében feltétlenül ide kellett másolnom:

"Izgalmakkal lesz tele ez a hónap, ha még nem történt meg, akkor most megkérhetik a kezed, sor kerülhet összeköltözésre, vagy gyermekvállalási tervek megvalósítására. Kiváló időszak áll előtted!
Különösen kedvező napok 9.-e és 27.-e, ekkor érzelmeid tombolnak, még inkább ki fogod mutatni ragaszkodásodat partnered felé.
Nehéz napok lehetnek 11.-e és 17.-e. Ne ess túlzásokba, és ne telepedj párodra, ennek senki nem örülne. Lehet valakit úgyis szeretni, hogy nem fojtod meg szereteteddel."

Na én ebből most a középsővel is megelégednék ebben a hónapban, aztán októberre marad az 1-es, és novemberre a 3-as... Bár... na majd erről is írok valamit.

Elég sokat szoktunk beszélgetni, ami nagyon jó. Komoly és kevésbé komoly dolgokról. Néha úgy teszünk, mintha elbeszélnénk egymás mellett, néha pedig úgy, mintha száz éve együtt lennénk. 

Vannak dolgok, amiket Ő komolyabban vesz, mint ahogy azt én szánom, és vannak dolgok, amiket én tudatosan nem veszek olyan komolyan, mint ahogy azt Ő mondja... 

... azt hiszem azt még nem mondtam, hogy gitározik is, meg van egy passzív együttesük, akikkel hétvégente próbálnak. Szóval nem csak vadmotoros, de vadrocker is. Tinilányok álma. :O)

Szóval olyan 1 körül végzett a próbával, hazament, aztán jött értem. És ma reggelig semmit sem csináltunk. Azaz persze nem így van...  Beszélgettünk sokmindenről... Ami furcsa - kurta... mert tulajdonképp elpoénkodunk dolgokon. Ugyanakkor azt érzem, hogy Ő komolyan gondolja. Meg én is szeretném komolyan venni, de egyelőre tudatosan védem magam...

Szombat este, azaz vasárnap hajnali fél 4kor aludtunk el. Elkezdtük nézni a Terézanyut, aztán egy idő után már csak háttérzajként funkcionált. ;O) Ehhez képest reggel fél 9kor már fel is keltem. Magamtól... Rágyújtottunk, Nescafeztunk, majd visszabújtunk az ágyba Jóbarátokat nézni. Majd felkeltünk és Baybee főzött, meg mosogatott. Közben Zoli kitakarította a HarciTeknős minimáldizájnos akváriumát. Olyan de olyan finom tepsis bolognait csináltam... hűűűűűűűűű... Amíg a kaja hűlt, elmentünk sétálni. Szigorúan csak egy kis kört a környéken. Majd kaja, és Ő mosogatott... Aztán aludtunk a forma-1-en. :O) Vicces volt, én kb. az első 3 kört láttam, meg az utolsó 12-t. Bár azt is csukott szemmel, csak akkor már nem aludtam.  Na de nem baj.

Majd átjött  a szomszéd srác meg a 2 gyereke. Annyira jó, hogy ilyen közvetlen, jófej szomszédaik vannak. De komolyan. Mesélt róluk Zoli, meg aztán át is mentünk. Én már most élvezem ezeket a szomszédolós cuccokat. De komolyan. Ez ugyebár nálunk nem lehetett igazából soha, merthát anyám... 

Hétfőn meg hajnalban keltünk, mert Zoli 8ra jár dolgozni...

Múlthéten szombatra kitaláltuk, hogy megnézzük az Országközepét. Hááááááááát mit ne mondjak nem egy nagy durranás. Egy kupolás izé alatt van egy márvány térkép, oszt kb. ennyi. Akkor kitaláltuk, azaz Zoli, hogy elvileg ott vannak valami túraútvonalak, úgyhogy mehetnénk egyet sétálni, ha van kedvem. Kedvem az volt, csak a vászoncipőmnek nem. Persze nekünk nem kell ám a felfestett túrajelzés... Azt használják csak a hülyék. Mi megyünk az orrunk után. Aha... Ebből az lett, hogy a rekkenő hőségben, kb. 1 liter vízzel elindultunk. Egy ideig voltak fák, és árnyék meg víz is... Aztán ritkultak a fák, eltünedeztek az árnyékok, és végül a vizünk is elfogyott. Cserébe tűző nap, 1000 fokos aszfalt és szomjhalál... Laza 15 km-t "túráztunk", mintegy 5 óra alatt. Már a szomszéd falu határában is jártunk. Visszaérve az ország közepére kb. 3 liter vizet megittunk együltő helyünkben. Egyszer út közben valami elhagyatott buszmegben leültünk 5 percre.  Na akkor néztem meg a sarkam... Hamupipőke mostohanővérének a lába ehhez képest sértetlen volt. És a vászoncipőm sarka durván vérrel átitatva. Itt a buszmegben ülve megkérdezte, hogy vele töltöm-e az iccakát. Nem vall rám a válasz, de nemet mondtam. (öregszem, asszem) Végülis úgy voltam vele, hogy ha ezzel elveszem a kedvét a továbbiaktól, akkor nem is kár érte. Persze azért csak kibulizta, hogy hazavitt. Mondván bemutat a HarciTeknősének. (én hívom így, amúgy Bence a neve. Még, jó, hogy rég volt az az agymenésem, hogy a fiamat Bencének akarom hívni) Ebből persze ágyteszt is lett, meg hamár... akkor anyósnak - apósnak bemutat, meg a szomszédnak... Na ez így kicsit gyors volt nekem. Mármint nem a szex, hanem a bemutatás. Persze "faluhely" tuti estére már mindenki tudta, hogy Zolikának új nője van... Nodesebaj...