Múlthéten szombatra kitaláltuk, hogy megnézzük az Országközepét. Hááááááááát mit ne mondjak nem egy nagy durranás. Egy kupolás izé alatt van egy márvány térkép, oszt kb. ennyi. Akkor kitaláltuk, azaz Zoli, hogy elvileg ott vannak valami túraútvonalak, úgyhogy mehetnénk egyet sétálni, ha van kedvem. Kedvem az volt, csak a vászoncipőmnek nem. Persze nekünk nem kell ám a felfestett túrajelzés... Azt használják csak a hülyék. Mi megyünk az orrunk után. Aha... Ebből az lett, hogy a rekkenő hőségben, kb. 1 liter vízzel elindultunk. Egy ideig voltak fák, és árnyék meg víz is... Aztán ritkultak a fák, eltünedeztek az árnyékok, és végül a vizünk is elfogyott. Cserébe tűző nap, 1000 fokos aszfalt és szomjhalál... Laza 15 km-t "túráztunk", mintegy 5 óra alatt. Már a szomszéd falu határában is jártunk. Visszaérve az ország közepére kb. 3 liter vizet megittunk együltő helyünkben. Egyszer út közben valami elhagyatott buszmegben leültünk 5 percre.  Na akkor néztem meg a sarkam... Hamupipőke mostohanővérének a lába ehhez képest sértetlen volt. És a vászoncipőm sarka durván vérrel átitatva. Itt a buszmegben ülve megkérdezte, hogy vele töltöm-e az iccakát. Nem vall rám a válasz, de nemet mondtam. (öregszem, asszem) Végülis úgy voltam vele, hogy ha ezzel elveszem a kedvét a továbbiaktól, akkor nem is kár érte. Persze azért csak kibulizta, hogy hazavitt. Mondván bemutat a HarciTeknősének. (én hívom így, amúgy Bence a neve. Még, jó, hogy rég volt az az agymenésem, hogy a fiamat Bencének akarom hívni) Ebből persze ágyteszt is lett, meg hamár... akkor anyósnak - apósnak bemutat, meg a szomszédnak... Na ez így kicsit gyors volt nekem. Mármint nem a szex, hanem a bemutatás. Persze "faluhely" tuti estére már mindenki tudta, hogy Zolikának új nője van... Nodesebaj...