"Nagyra becsülöm azt a barátom, aki időt talál számomra a naptárában, de még jobban szeretem azt, aki elő sem veszi a naptárát, ha rólam van szó." Megint eljutottam egy újabb szintre. Vagy lehet, hogy vissza a kiinduló helyzethez? Hmmm... Napok, sőt talán hetek óta nincs olyan…

Hmmm... júli 12-én volt a nagy nap, amikoris MR-re kellett mennem. El is vitt a Zuram. Bár a Houseban láttam már ilyen gépet, és tisztában voltam azzal, hogy ez egy cső, amibe betolnak. Nade... arról szó sem volt, hogy egy szívószál átmérőjű izébe akarnak több, mint egy órára…

Nos igen... A gyerek gyártás tudománya... Hááááááát... nem állunk igazán a helyzet magaslatán ezzel. A saját szerzeményű csodabogyó nem hozta meg a várt hatást, pedig minden reményem ebben volt. Bár még van belőle 2 havi adag... Nem tudom van-e értelme bízni benne... De…

Hát ahhoz képest, hogy februárban még az alig munkától is kipurcantam, mostanra egészen jól belerázódtam. Igaz amit keresek az kb. éhen halni sem elég. Így folyamatosan keresem az új lehetőségeket. Bár eddig nem túl sok sikerrel. De ez is több, mint a semmi. Egyébként meg…

Most van időm egy kicsit írogatni, miután a Zuram, a Tibi elment 2 napra motorozgatni. Amivel semmi baj sincs, bár féltem és már most hiányzik... Szóval nem az a baj, hogy elment motorozni, és nélkülem ment el, ráadásul 2 napra... Egyetlen bajom azzal van, akivel ment. Ugyan nem…

Úgy látszik már a blog írás sem megy nekem. Már nem érdekel, nincs mit írni... egyelőre...