Baybee's life

Baybee's life

...

2010. május 22. - baybee
Azért írom ezt a levelet, mert úgy érzem, hogy amikor úgy teszünk, mintha beszélgetnénk, akkor valójában csak elbeszélünk egymás mellett. Ez meg csak feszültséghez és indulatokhoz vezet. Volt erre néhány kísérlet, de be kellett látnom, hogy az az út egyelőre nem járható. Pedig jó lenne néhány dolgot tbeszélni, ami nekem nagyon rég óta problémát jelent. És ahhoz, hogy végre 29 évesen olyan normális önálló életet tudjak élni, amit már régóta szeretnék megvalósítani. Olyat, amilyen NEKEM jó. Nem neked, vagy a szomszédnak, vagy akárki másnak, mert jaj mit fognak gondolni. Én már hányingert kapok a látszattól. Nem akarok kirakatban élni, és folyton megjátszani magam. Ez egy értelmetlen átbaszás. Mint ahogy az is csak önámítás volt, hogy ha mindig mindenben megfelelek a számomra irreális elvárásaidnak, akkor majd jobban fogsz szeretni. De nem hogy ez nem következett be, hanem a léc egyre magasabbra került, mindig csak pont annyival, hogy azt éppen ne tudjam átugrani. És ez dupla csalódás volt nekem, mert nem csakhogy képtelen voltam megfeleni, és ezáltal csak a kőkemény kritikát kaptam. ezáltal csak az erősödött bennem, hogy semmire sem vagyok jó. Így az önbizalmam meg az öbecsülésem is egyre mélyebbre süllyedt. De még csak esély sem volt arra, hogy azt a szeretetet megkapjam, amire nekem szükségem lett volna. Persze ezt akkor nem is nehezményeztem, hiszen azt hittem, hogy a szeretetet ki kell érdemelni. És én nem érdemlem meg. Sokáig azt gondoltam, hogy egyszer majd csak odafigyelsz rám is, és észreveszed a jeleket, a néma sikolyokat, a hangos ordibálásokat, hogy valami nekem/nálam nagyon nem stimmel. Bíztam benne, hogy egyszer eljön annak is az ideje, amikor odafigyelsz arra, amit mondok, hogy komolyan veszed, hogy nem 5 éves óvodásként kezelsz, akinek soha semmi sem jó. Hanem elfogadod, ha azt mondom, hogy én ezt vagy azt nem akarom, mert nekem az úgy nem jó. De a szavak nem értek célt. Ami még a kisebbik baj, ezt el lehet fogadni, és túl lehet lépni rajta. És idővel megtanulja az ember, hogy csak a legszükségesebb kérdésekre válaszoljon. De ami bennem az ellenállást generálja és ellehetetleníti a normális beszélgetést az, hogy ha véletlenül valamit elmondtam, akkor az sokszor cinizmusra és kritikára adtak okot. Ettől meg én érzem megalázott helyzetben és hülyének magam. Hát ezért inkább meg sem szólalok, mert azért annyi még van bennem, hogy nem hagyok önként támadási felületet magamon. Azt gondoltam, hogy ha már nem lakunk egy fedél alatt, akkor ezek a dolgok megoldódnak, vagy legalábbis mérséklődnek annyira, hogy tovább tudjak lépni, és sok év után már ne érdekeljen. De ez nem megoldás. A szart el lehet fedni ideig óráig, de a szarszag megmarad. És köré bármilyen mézes-mázas kirakatot építhetünk, attól még ami alatta van, nem változik. Sokat gondolkodtam azon is, miután a Mama meghalt, és végképp azt éreztem, hogy egyedül maradtam ebben a kurva nagy világban, és hiába vannak "kirakatszüleim", mégiscsak árva gyerek vagyok. Mondjuk sosem éreztem magam családtagnak. Én mindigis csak egy kívülálló idegen voltam. Akkor már nagyon azt éreztem, hogy menni kell abból házból, és sokat gondolkodtam azon, hogy mi lenne ha egyszerűen becsuknám magam mögött a kaput, és soha többet vissza se néznék. Vajon akkor rájönnétek arra, hogy nem csak egy marionett bábú vagyok, akit úgy lehet rángatni, ahogy akarjátok??? Vagy csak akkor tűnt volna fel, amikor nem lett volna kit szívatni? Rengeteg sok harag és gyűlölet volt bennem. De rá kellett jönnöm, hogy nem is rád haragszom, mert te olyan vagy amilyen, és ha eddig nem változtál, már nem is fogsz. Hanem sokkal inkább magamra haragudtam, hogy nem mertem megtenni dolgokat. Nem mertem kellőképp kiállni magamért, a saját életemért. De ez nem a te hibád, én voltam gyáva. Így csak magamra haragudhatok. És igen sokszor még így is elfojtottam a dühömet, a haragomat, az érzéseimet. És mindezt magam ellen fordítottam.

A bejegyzés trackback címe:

https://14501.blog.hu/api/trackback/id/tr817188205

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása