...kezdem feladni a harcot... mármint, ami a gyerekgyártást illeti. Még egy esélyt adok a Clostyl-nak, azaz 3 havi esélyt. Meg végre mától hivatalosan is itt lakom MessziVidéken - 1 év 2 hónap után -, és holnap a Zuram is szabin lesz, így kicsiny falunkból átruccanunk a legközelebbi "nagy" vásrosba Bányász Dokihoz. Hátha új doki mást lát, mást mond. Nem mondom, hogy legfeljebb ez sem jön be, és akkor ennyi, nekem mindegy. Mert nem az... egyre kevésbé... Dehát nem győzhetek mindig mindenben. Azt hiszem a sors letepert és vagy elfogadom a vereséget, vagy elvérzek... Namármost teljesen nem adhatom fel, mert itt van mellettem egy Pasi, a világ legjobb Pasija, akit mindennél jobban szeretek. Tehát ha elbukom, akkor is mennem kell tovább felemelt fővel, mosolyogva, még ha a lelkem egy darabja meg is fog halni. Próbálom mindenfélével pótolni a hiányt... Dehát egy macsek az mégsem gyerek. Hiába bújik, simul nyomul... Nagyon nem ugyanaz. ááááááá... megint ugyanazok a gondolatok, érzések cikáznak bennem, mint amit már ezerszer leírtam. Kivéve, hogy az életemmel álljak bosszút a NagyFőnök kegyetlenségén. Mindegy, mindegy, mindegy...