...vagyok, megnyugodtam. Egy nagy hullámon túl vagunk. Csendesedett a vihar. Bár a part még messze van.

Újra előjött a SzőkeDémonja, és nem sok kellett, hogy magával ne ragadja. Iszonyatosan féltem, és nagyon beagyaltam azon, hogy mi van, ha a realitás felborul, és mégis minden másképp lesz. Viszont sokmindenre rájöttem az elmúlt napokban. Egyrészt, hogy ami Neki remény, az nekem félelem. Másrészt tényleg annyira szeretem, hogy képes lennék akár el is engedni Őt.

De a közvetlen életveszély elmúlt. Nagyon fellélegeztem, ugyanakkor Kedvesen viszont látom, hogy szarul esik Neki. De a türelmetlensége megint rosszul sült el. Ez viszont tarthatatlan így. Kettőnk kapcsolatára nézve mindenképp jobb, viszont más téren lehet, hogy átmenetileg rosszabb. Majd meglátjuk mi lesz. Mindenesetre a lelkem megnyugodott...