És még mesélt valamit FarmerLány, ami kéjes kárörömmel tölti el az én kicsi gonosz szívemet... Egy félig meddig közös ismerősünk ismét bebizonyította, hogy annó kb. 2 éve nekem volt igazam. És nem én vagyok a rossz, legfeljebb az őszinte geci, mert meg mertem mondani az igazat neki. De nem tanult a hibájából, és nem csak engem veszített el az önzőségével, hanem most egy újabb barátot is. Mert ez az új barát ugyanolyan vakon és naívan állt hozzá, és akkor közös erővel fikáztak engem. De végre végre kinyílt a szeme az új barátnak, és rájött, hogy talán mégis én mondtam igazat, mégis én vagyok a hiteles és amit annó mondtam, az mind igaz volt és helytálló. Nem azért örülök, mert az új barátnak is felnyílt a szeme. Nem, ez számomra közönbös. És nem is azért kárörvendek, mert ez a valaki megint azt kapta az élettől, amit érdemel. És újra egyedül maradt a szánalmas életével... _Egyszerűen csak az, hogy igazam volt... Hogy mégiscsak jó emberismerő vagyok. És nem baj, ha néha fájdalmasan őszinte, mert igazam van. És nem csak dühből vádaskodok... És tudom, hogy nem vagyok rossz ember. Mert vannak barátaim, szeretnek az emberek, és akivel egyenrangú félként beszélek, az velem is egyenrangúként viselkedik...