Hát Spongyító Gurunk sem tévedhetetlen, aminek én most igazán szívből örülök. Szombaton bazi nagy görcsök közepette megérkezett a mikulás, aminek kivételesen örülni is tudtam. Bár egyéb szempontból nem volt a legjobb az időzítés. Mert így a drakulás napok miatt demo verzióban működök, aminek Zoli nem annyira örült, hogy néhány opció le van tiltva... Hát i.j. De így legalább nem éri meglepetés...

Tulajdonképp jól elpoénkodunk a gyerek témán. Bár érzem, hogy Ő is hasonló irányba gondolkodik, mint én. De most nem vagyok bepánikolva semmitől. Az időérzékemet elvesztettem. Most nincs az az eszeveszett nagy harc, hogy de már mindjárt 30 és basszameg... Hanem nyugi van. Jönni fog, ha jönni akar. És tudom, hogy akar... De nem erőltetem... Majd... Addig gyűjtögessétek nekem a baba- mamaruhákat... ;O)

A hétvége úgy elrepült, hogy kettőt pislogni nem volt időm.

Ugyebár csütörtök este jóformán csak hazaestünk, meg pénteken is. Szombaton délelőtt "zenéltünk" (hahaha...) akarom mondani Zoli zenélt, én társasoztam, aztán olyan fél 6 felé értünk haza. Mindketten szarul voltunk, nekem a hasam fájt, neki a foga...  Úgyhogy sütöttem pizzát, megettük, aztán egy gyors zuhany és már olyan 11 táján aludtunk is. Ja, aludtunk, mert most épp demo verzióban működök... Persze ezt jól kihasználja és szétszadiz... De legalább mostmár teljesen megértem, hogy milyen szar Neki is, amikor én ezt csinálom...

Tegnap meg gyakorlatilag hajnali 6kor keltem, takarítottam, találkoztam az unokatesójával, annak a barátnőjével. Kimentünk a Ringre, megették a maradék pizzát, ami Nekik is ízlett.  Utána jöttek Gáborék, a másik gityós meg a barátnője, ők is ott voltak. Ha minden igaz 26-án meg megyünk bulizni Gábor másik zenekarának a koncertjére... De jó is lesz... Na mindegy, szóval a tegnap... Megfőztem a gombapörit, hozzá tésztát, amit egyből megettünk. Persze olyan 11 körül éhesek voltunk, de már nem ettünk. 

Ma reggel meg ismét 6kor ki az ágyból. Kisebb "verekedés" után egy gyors smink, kv - cigi, indulás...Láttam a fején, hogy meglepődött (mondjuk én is), amikor az anyja közölte, hogy Ő is gyün velünk... Úgyhogy én hátra szorultam ismét... no de sebaj.Igazából vigye csak, persze...

Jaj annyira de annyira szeretem én ezt az embert. Azt mondta a Judit, hogy Ő kinézi belőlem, hogy azt is el tudom majd hitetni magammal, hogy szerelmes vagyok. De basszus tényleg az vagyok... Nem lángol, nem perzsel... nem futólag, és főként nem egyszerre 3 pasi iránt... Ez több ennél... Én már tudom, amit Ő még legfeljebb csak sejt... Báááár... Érzi azt Ő is... Kezd nagyon felengedni... Ma már képes volt azt kimondani, hogy hiányzom Neki, és alig várja, hogy holnap délután legyen, és megint együtt legyünk, és ottaludjak. És basszus hiányzik... Fura nélküle...

*(Lassan gasztroblogot kéne csinálnom a mindennapi ebédről, hátha valaki nem tud pizzát sütni, vagy épp gombapörit csinálni... és tulajdonképp a neten is csak 548 helyen van már fent a receptje.)

Megint újabb barátokkal és rokonnal ismerkedtem meg... Tetszik ez a fajt élet.

Tegnap is  tesójáéknál voltunk. Ők a pincében próbáltak, addig mi a "kimaradók" társasoztunk, beszélgettünk... Tök jó volt. Szeretek társaságban lenni, és játszani... Szeretek Vele lenni... Meg tudnám szokni ezt  fajta jövős-menős társaságos életet...

Hát basszus télleg öregszem... Ma pl. simán kipattantam az ágyból negyed 7-kor. Igen, igen, igen... 6.15-kor... És nem vagyok fáradt. Már kitakarítottam majdnem az egész lakást. A mosás is mindjárt kész*. Már csak porszívózni kell, illetve a fürcsiszoba van csak hátra... Na, ezt sem gondoltam volna, hogy valaha önként és mosolyogva ilyet fogok tenni... És még csak 3/4 9 van...

Nem vagyok beteg, lázam sincs... sőt senki sem "kényszerített" erre, pusztán azt hiszem felnőttem a feladatra... A nagy feladatra, hogy feleség és Anya legyek... És már nem zavar, hogy minden nap mosogatni kell. Hogy takarítani kell... Hogy a Zoli még alszik, én meg már megcsináltam szinte mindent. Sőt a korán kelés sem vert m fejbe, pedig vasárnap van...

Basszus... 28 évesnek kellett ehhez is lennem...

*(a 6. érzék mosógép nem nekem való... :OS Sikerült újrindítanom  mosást, pedig csak ki akartm kpcsolni, és szedni belőle a cuccokat... ááááá... utálom... utálom... úúúúú-tááááááá-loooooom... És nem röhög!!!)

Csütörtök óta itt vagyok, együtt vagyunk. Tök jó. Szeretem... Szeretek Vele lenni, szeretek itt lenni, szeretek mellette aludni, mellette ébredni... szeretem, amikor esténként félhulla állapotban beülünk a kádba...

Ő is szeret... Tudom, érzem... Bár a "varázsszót" nem hajlandó kimondani. Nem erőltetem, de hiányzik... Elmondja, hogy szeret Velem lenni, szereti, ha együtt vagyunk, szeret mellettem aludni, szereti a főztömet, szereti, ha az ölében ülök (bár szerintem kurva nehéz vagyok Neki...)  Elmondj, hogy boldog Velem, jól érzi magát, vigyorog, mint  tejbetök. Szeret hozzám bújni, szereti, ahogy "játszom" Vele, és jól felhúzom... Szereti, hogy szeretem, ahogy "játszik" Velem... De azt nem mondja, hogy szeret...

Olyan érzésem van, hogy néha túl sokat gondol rólam. Többet, mint amennyi vagyok valójában. Engem ez zavar. Én nem vagyok sem több, sem jobb nála...

Ezt a hétvégén el is mondtam Neki.  Azaz szombat hajnalban félrészeg állapotban többek közt erről beszélgettünk nagy komolyan... Azóta úgy érzem, hogy lazult... Azaz közvetlenebb lett... Nehéz ezt megfogalmazni, de talán megint egy pici lépést tettünk a holtodiglan felé...

Lehet, hogy nem lenne olyan rossz dolog egy tesztet megcsinálni?

Nem hiszem, azaz nagyon nagyon bízom benne (ilyet is régen írtam, gondoltam, éreztem), hogy most még nem vagyok terhes. Nem is érzem semmi jelét ennek...

De...

Történt egy érdekes dolog...  Szívemcsücske Spongyító ma az utca kellős közepén két orrtörlés közt velem szemben ült egy korláton (merthogy az orrtörléshez valahogy sarokba kellett szorítani) hozzámbújt, majd azzal a mozdulattal megfogta a pólómat, felhúzta és az amúgysem kis pocakomra adott egy puszit, majd visszabújt hozzám. Én meg valamiért megkérdeztem Tőle, hogy Huncos, lakik valaki ott a pocakban? Ő nagy komolyan rámnézett, határozottan bólogatott és mutatott a pocakomra. Abban a pillanatban a hideg futott végig a hátamon. Remélem csak az Anyjával kevert össze, és a nem feszes-lapos hasam tévesztette meg...

És ha ehhez még azt is hozzátesszük, hogy az utóbbi pár hétben ketten is azt álmodták, hogy nagy pocakom van... 

Szóval lehet nem lenne rossz egy tesztet csinálni... De... Az a baj, hogy most nem attól félek, hogy egy csak csík lesz rajta, hanem a kettőtől... Jó hülye vagyok, mi??? Nekem sosenem semmi senem jó...

Pénteken lementünk Ecserre a tesójáékhoz. Ott is aludtunk.  Sógora kicsit leitatott... Boros-kóla... Nem voltam részeg, de végén már nem álltam a lábamon. Mondtam a Zolinak, hogy bármit csinálhatunk de azt vízszintesen tegyük, mert kicsit instabil a padló. És így utólag visszagondolva... hááááááát... nem annyira volt kontroll bennem. Ennek ellenére utána  elég komoly beszélgetésünk volt.

A tesójáék tök jó fejek egyébként. És mivel ott voltunk, és Ők szombat délelőtt próbáltak, így engem kivitt az egyik volt hallgatómhoz, ErzsiMamához. Jaaaaaaaj úúúúúúúúúgy örültem Neki, meg Ő is nekem... Annyira szeretem azt a nőcit.

Aztán hazamentünk és kb. 2 napig ki se mozdultunk a lakásból. ;O) Természetesen dominóztunk. :O) Amiben mellesleg általában éééééééén vagyok a jobb. :O)

Ma meg hajnalban keltünk... 

Húdegeci vagyok. :O)  Pedig igazából nem is. Ezen mindketten rajta vagyunk. :O) Az más kérdés, hogy kiből mi látszik.  Konkrétan fexik a pocakomon, amiben a látszat ellenére nem úszkál egy Alien sem, és közben a lábamat átkarolva tv-t néz.

Ennél konkrétabb fotót csak az Ő beleegyezésével fogok ide feltenni. De egyelőre még a blogról sem tud. Szóval az nem mostanában lesz.