Baybee's life

Baybee's life

Szerelmes...

2009. szeptember 03. - baybee

Ez már kétségtelen, hogy ez a pasi menthetetlenül szerelmes kicsi Baybeebe. Az egy dolog, hogy minden nap besz-by-tel.  Ez is fura nekem, de ha sokáig nem hív akkor már hiányzik. Mondjuk már nem aggódom azon, amin az első pár napban, hogy hát akkor tuti nem is fog már sohatöbbet, mert... mert mittudomén... csak... mondjuk rájött, hogy egy ilyen hülye kis liba nem is kell neki. Mostmár tudom, hogy nem így van...

Nem mondja ki, hogy szeret... én sem teszem, pedig engem már nagyon feszít ez belülről. De úgy beszél, amiből az jön le, hogy igen...  nem csak, hogy szeret, de szerelmes belém... a szekrény kipakolás... a kimossa a ruháimat, ami ott maradt, hogy azon a párnán alszik, amin előtte én. Mert annak Baybee illata van... És alig várja, hogy lásson, hogy hiányzom... Azt hiszem szeretem... 

Nincs az a lángolás, nincs az, hogy mielőtt találkozunk remegjen kezem - lábam, és a gyomrom görcsben... Ez nem szerelem... Ez valami más, ez több annál... Szeretem... És igen... bár parázok attól a gondolattól, hog mi van, ha Ő lesz a férjem, és mi lesz, ha igent mondok. Még belegondolni is félelmetes, hogy akkor ezek után már csak Ő, meg csak vele, és sohatöbbet más pasival semmi...  Ez tudom nevetségesen hangzik, de tulajdonképp ezelőtt 6 - 8 évvel pont ezért futottam el az esküvő elől az Istvánnal. Persze 20 - 22 évesen, akkor még hűségesen az első és egyetlen pasival másképp gondolja az ember lánya. De nekem még most is fáj ebbe belegondolni, és meghozni ezt a döntést, hogy akkor csak vele... Ez nekem most még kőkemény agymunka, és erőszak. Pedig már érzem a "vesztem", érzem, hogy ez annál sokkal komolyabb dolog, mint azt elképzeltem. Zoli olyan, mint a másik felem... Pont összepasszolunk. És az az életstílus, amit Ő él, számomra vonzó. Én pont így szeretnék élni. Barátokkal, kapcsolatokkal, nyitottan a világra... Tulajdonképp én már döntöttem, és már tudom, hogy a hosszútávú biztonság, és boldogság fontosabb, mintsem a, hogy pasikat felszedni és az ágyukban kikötni.

Talán felnőttem... és ennek így 28 évesen épp itt volt az ideje...

A bejegyzés trackback címe:

https://14501.blog.hu/api/trackback/id/tr97187959

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

74806 2009.09.03. 12:18:54

Nagyon jól látod. Akikkel csak lefekszik az ember lánya, azok utána eltünedeznek. Aztán jelentkezik mikor hiánya van, mond ezt azt, ígér fűt-fát és lelép megint. Nem szabad bennük bízni. Olyan kell akit tudsz szeretni,aki tisztel, megbecsül. Örülök, hogy rátaláltál. Olyan jó olvasni a boldog sorokat. Nagyon rád fért barátném. :-)

4286 2009.09.03. 21:54:28

Tudom, csak engem még egy kicsit visszahúz a pörgés, most hogy újra kezdtem élni az elmúlt pár év önkéntes száműzetése után... Most megint olyan jó lenne pezsegni, ficánkolni, pasikat felszedni. De tudom, hogy ez csak átmenet. És az, hogy most egy fél évig hajt a vérem, és ráunok, Zoli nem fog erre várni, nyilván jogosan.
süti beállítások módosítása