Kicsit össze - vissza ugrálok még és kapkodok, és próbálom összeszedni magam.

Szóval igazából az első meglehetősen rövid emailt 08.03-án kaptam Tőle.

"Szia, szeretnélek jobban megismerni, lehet?"

Az ilyenek 80%-át törlöm, miután megnézem a fejét. A maradék 20%-nak kissé irónikusan válaszolok. Így garantálva azt, hogy erre már ne válaszoljon. :O) Jó hülye vagyok, mi? Egyébként a napokban kicsit kiakadtam ezen a "társkeresőn", úgyhogy töröltem magam. Mindegy.

Igazából Zoliról is a lehető legszarabb fotó van fent. De valahogy mégsem a válasz nélküli kuka minősítést kapta. NagyFőnök elintézte. Bár meglehetősen hatnia kellett rám, és még utána is napokig azon nyűglődtem válaszoljak-e vagy sem, vagy mi legyen... 

Aztán váltottunk néhány emailt, és  most ott tartunk, hogy tegnap este, amikor hazamentünk - mert én már csak így hívom, hogy "haza"- betettem a táskám a hálóba, és leültem az ágy szélére. Zoli mögém ült átölelt és közölte, hogy "kiürítettem Neked azt a szekrényt és alatta a fiókot. Ha gondolod oda pakolhatod a cuccaidat..."

Igazából még jó, hogy a hátam mögött ült, mert szerintem abban a pillanatban az arcomra fagyott a mosoly.  És köpni - nyelni nem tudtam... Közben meg az jutott eszembe, hogy baszki... ehhez is 28 évesnek kellett lennem, hogy egy pasi (szigorúan véve) 8 napi ismeretség után ilyet mondjon... Nem vagyok én ehhez szokva...