Egyrészt szar, hogy a Multinál, csak az IE6 enged fel a netre. Így blogot írni nem tudok, mert azon a szerkesztő oldal szétesik. Pedig lenne rá időm, ha nem is olyan sok, mint régebben. Igaz, van jogom elvileg update-elni, de eddig még nem "mertem", mert több olyan progink is van, ami net alapú. És nem tudom, hogy mi van akkor, ha ezek miatt direkt csak az IE6 van. Mert mi van, ha pl. IE8-on meg azok esnek szét??? Na az nagyobb szívás lenne. De erre még senki nem tudott választ adni. Minthogy arra sem, hogy vajon a FireFox ugyan miért nem enged ki a netre??? Félnek a veszett rókától? Na mindegy. Szóval így a mindennapi blogolás továbbra sem megoldott egyelőre. Dehát vagyok elég kreatív szerintem.... Mindegy. Ez csak úgy eszembe jutott.

Ami ennél jobban elkeserít, vagyis a fent említett dolog csak némiképp bosszant. Szóval, ami elkeserít az az, hogy kezdem feladni az összes reményt a gyerek ügyben. Szar érzés, hogy minidg annyira várom, hogy na talán most, és aztán jön tizensokadika és mindig rá kell jönnöm, hogy nem... Most sem, és megint nem... Közben meg egyre több korombeli, vagy fiatalabb ismerősömnek ott van a baba... Igazság szerint már nem is szeretek felmenni az iwiw vagy facebook oldalakra... És persze a mindennapokban meg mosolyogva el kell hitetnem magammal és mindenki mással, hogy ez így pont jó nekem, ahogy van... Hát pont kibaszottul nem jó. Azaz nem mondhatom ezt sem. Mert van mellettem egy csodálatos ember, akit a világon mindenkinél jobban szeretek. Meg van egy tök jó munkám, igaz, hogy többet is fizethetnének, azaz jobban is keresnék, ha nem 25%-al több bruttónak az adóját szednék le az én bruttómból. Nem mondom, hogy ez nem elég, de akkoris egyre jobban ordít belül valami, és ki akar törni, hogy a büdöskurvaéletbe mostmáraztán elég volt... Igenis ÉN IS megérdemelnék mostmár egy gyereket... Én is... énis... én... is...