A Nők szíve, főként ha szerelmes sokmindent kibír, eltűr, elvisel... Bántást, megalázást, rúgások tömkelegét. Némán, szavak és könnyek nélkül... És mégis képes bízni, hinni, és feltétel nélkül szeretni.

Már nem gondolkodom, nem agyalok, csak fájok és félek... És feltétel nélkül hiszek abban, hogy megéri. Mert ezek az érzések megingathatatlanok, sőt egyre erősebbek. Minél több és nagyobb rúgást kapok, annál inkább azt érzem, hogy megéri. Mazochista vagyok? Vagy csak bolond? Ki tudja... Vagy egyáltalán számít ez? Nem tudom miért csinálom, nem tudom honnan van ennyi bátorság, kitartás és akaraterő bennem... Nem tudom mi visz előre a mindennapokban, hogy képes legyek mosolyogva elviselni mindent... Azt tudom, hogy szeretem, és Vele akarom leélni az életem... Akárhol, bárhol tök mindegy, csak Vele...