...annyira össze vagyok zavarodva... a kicsi lelkem szárnyal, és az ösztönök adják alá a lovat, közben meg a Tudat visszaránt, és megálljt parancsol. Ami nem feltétlenül baj. És tulajdonképp a lelkem is nyugodt. Csak... nem is tudom mi csak...

Tulajdonképp tegnap döbbentem rá, hogy mennyire az ösztönök mondatnak velem dolgokat. Eddig azt gondoltam, hogy ahogy én poénra veszek bizonyos dolgokat, amit Zoli mond, ugyanúgy Ő is poénra veszi ezeket a dolgokat tőlem. Hát nem biztos. Tegnap kicsit olyan érzésem volt, hogy unszolásnak, erőltetésnek érzi, pedig nem is akarja. Pedig igazából én nem erőltetésnek szántam. Sőt... Igazából fogalmam sincs, hogy mit akarok. Úgyhogy most lesz, amit a NagyFőnök dob a gépbe.

Na ez a hét is eltelt. 10 napot voltunk itthon édeskettesben. Persze ebben volt 2 nap Pestre rohangálás, meg rokon vizit is. De nagyrészt kettesben voltunk. Semmit sem csináltunk gyakorlatilag. De azt nagyon hatékonyan. :O) Jó lenne ezt bevezetni, hogy minden hónap utolsó hetét otthon töltsük. Sőt ezt mindenkinek javaslom.

Ma van a napja annak, hogy utoljára egyedül alszunk. Ugyanis a hétvégén kölktözöm. :O) Fura, hogy mindenki azt kérdezi nem félek-e. Én meg már attól kezedek félni, hogy miért nem is félek... Hülye egy helyzet, de tulajdonképp az a plusz két nap már semmit nem változtat a dolgon. Jó lesz ez, én tudom.

Zoli is lelkes... egyelőre még... Ma is mondta reggel, hogy dejó, már csak egyet kell aludni egyedül, és utána már többet nem... Imádom ilyenkor...

... amikor esténként azt mondja, hogy olyan jó, hogy ott vagyok.
... amikor azt mondja, hogy úgy szereti, amikor hozzábújok.
... amikor a legváratlanabb pillanatban azt mondja, hogy szép vagy...
... amikor azt mondja, hogy imádlak.
... amikor idétlen.
... amikor gitározik, nekem, vagy csak magának.
... amikor olyan édesen mosolyog.
... amikor a gondolata is látszik... ;O)
... amikor alszik.
... amikor elégedett a szakácsával.
... amikor... egyszóval mindig.

Tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok szerelmes belé. Hogy nincs lángolás. De... de ez annál több SZERETEM...

Tegnap hazafelé bementünk még a nagybátyjáékhoz. A nagybátyja felesége és annak az anyja teljesen meg voltak kettyenve... Szinte örömtáncot jártak miattam... De komolyan... Kicsi panelban laknak, úgyhogy a falakon simán áthallatszik minden. Azt beszélték, hogy milyen vagány csaj vagyok, és hogy klasszisokkal szebb, és intelligensebb, mint az eddigi összes elődöm együtt. És milyen jó hatással vagyok a Zolira, és mennyire látszik rajta, hogy boldog... és... és... és... Aztán a Zolit is megkérdezte, hogy boldog-e. Simán hallottam a másik szobában... De ezt tudta a Zoli is. Mert először csak annyit mondott, hogy fogjuk rá. Aztán Sztella kérdezte tőle, hogy miért mondja ezt, van valami? Zoli meg közölte, hogy nincs, de nem mondhatja azt, hogy boldog, mert itt vagyok és én is hallanám... hehehe... micsoda titkok... Szóval boldog... szóval örül nekem mindenki, aki ismerte az eddigi elődjeimet... Mástól is hallottam már, hogy mondta a Zolinak, hogy vigyázzon rám, meg el ne bassza, meg itt van egy gyönyörű barátnője... és már azt is tudom, hogy az utolsó elődöm egy erőszakos picsa volt, aki minden lépését ellenőrizte, és nem csinálhatott azt, amit akart... Szóval én tényleg főnyeremény vagyok. :O) De ezt ő is tudja ám, csak nem meri bevallani... ;O)

Na hát ma idáig is eljutottunk... Vicces, ahogy előadta, de csak kimondta...

Az úúúúúúúgy volt, hogy mentünk NagyFaterjához a kórházba látogatni. Odafelé beugrottunk a Tecsóba venni Neki üccsit. A pénztárnál nézegettem, és döbbenettel vettem tudomásul, hogy a Kindertojás valami 240Ft körül van. Ezt meg is jegyeztem Zolinak, minden hátsó- és célzó gondolat nélkül. Mire Ő közölte, hogy hát sokba kerül egy gyerek. De ha szeretném akkor veszünk egy kindertoját és kikeltetjük. Hehehe... Mondtam, hogy én nem néger gyereket szeretnék, hanem inkább olyan okosat, mint az anyja és olyan szépet mint az apja, de ha fordítva sikerül az sem baj... :O)

Aztán beértünk a kórházba. Tudta, hogy hová kell menni, de megállt a kiírásnál, kérdeztem, hogy mit keres erre vigyorogva közölte, hogy szülészet 5. emelet. Nofene, szólhatott volna, hogy szülni jöttünk, nem úgy készültem. Ha ezt tudom, akkor hozom a gyereket is magammal. :O) Mire kifejtette, hogy ez nem úgy van ám. Azért kell felmenni oda, mert itt kell igényelni a gyereket a Gólya Futár szolgálatnál, és akkor felveszik a rendelést és egyszercsak kb. 9 hónap múlva szólnak, és ide kell bejönni érte. :O) Édes volt, ahogy előadta. Nahát én nem tudtam megállni és mondtam Neki, hogy hát igény az volna rá... Mire mosolygott, és mondta, hogy neki is.

Harmadik nekifutás ezügyben már majdnem hazafelé a kocsiban volt, amikoris Corás újságot nézegettem, ahol le volt fotózva egy gyerek, és mellé írva, hogy 1200Ft. Mutattam Zolinak, hogy nézd milyen óccsó ez a gyerek, és még fiú is, vegyünk egyet. Erre mondta, hogy ááááá... az ilyen előnevelt gyerekek nem olyan jók már. Ki tudja miért ilyen óccsó, ez már gyanús. Inkább maradna a saját keltetésnél. :O) És... és... és... ezután jött az, amin csak mosolyogni tudtam nagy megelégedéssel... Közölte, hogy majd karácsonykor elültetünk egy kintertojást, és meglátjuk mi lesz belőle... Én meg azótais csak vigyorgok ezen a két szón... karácsonykor kindertojást ültetünk... Annyira imádom...

Ma kaptam kulcsot a lakáshoz... Nem vbolt nagy m,eglepi, mert nyílvcán mivel már megbeszéltük, hogy költözök a jövőhét végén, így értelemszerű volt az is, hogy akkor kapok saját kulcsot. De azért olyan jó érzés volt, hogy jött haza, és a kezembe nyomta, hogy itt vannak a kulcsaid. :O)

A mai kis szösszenetnek akár nem ilyen poénos vége is lehetett volna...

Történt ugyanis, hogy reggel már - már szokás szerint 8 helyett negyed 9 környékén értünk be. Leparkoltunk, és még egy - két percet ücsörögtünk a kocsiban. Majd elkezdtünk szedelőzködni. Kiszállt Zoli, kinyitotta a hátsó ajtót, felvette a kabiját, én is felvettem a kabimat még a kocsiban, majd kiszálltam. Ajtózár lenyom, ajtó becsap, én felem lezárva. Kiszedem hátulról a táskám, Zoli is, majd ajtózár lenyom, ajtó becsap, hátsó ajtók is bezárva. Na és innen jött ma a nem szokványos mozdulat... Sofőrülés ajtózár lenyom, ajtó becsap, és indulhatunk, a kocsi lezárva...

Negyed 4 kor hív Zoli, hogy nem tudom-e hova tette a kocsikulcsot, mert sehol sem találja... Nabasszameg... Lecsattog a kocsihoz, a kulcs az önindítóban... Fasza... Telefon haza faterjának, még jó, hogy ma nem melózott, hogy hozza a pótkulcsot... Kb. 10 perce ért oda faterja... Kész szerencse, hogy nem az utcán parkoltunk le, és a kocsit nem lopták el...

Csak egy kicsit kattantam be tegnap... áááááá... alig érezhetően... ma pl. a dm-ben az ovulációs teszteket nézegettem. És még milyen jó, hogy az 5db-ot adták majdnem 3000Ft-ért. És milyen jó, hogy nem volt nálam annyi pénz... Úgyhogy gyorsban ki is mentem onnan, és egy cigi társaságában lehűtöttem magam, hogy azért ezt mégsem kéne ennyire "erőltetni"... Ettől függetlenül azért kíváncsi lennék rá, hogy egyáltalán elvi esély van-e az illúzióra... Mert az, hogy időközönként kb. 28 és 35 nap közt random eccercsak megjön... az még nem azt jelenti, hogy ott bent érdemben is történik valami... Vagy de?