A mai kis szösszenetnek akár nem ilyen poénos vége is lehetett volna...

Történt ugyanis, hogy reggel már - már szokás szerint 8 helyett negyed 9 környékén értünk be. Leparkoltunk, és még egy - két percet ücsörögtünk a kocsiban. Majd elkezdtünk szedelőzködni. Kiszállt Zoli, kinyitotta a hátsó ajtót, felvette a kabiját, én is felvettem a kabimat még a kocsiban, majd kiszálltam. Ajtózár lenyom, ajtó becsap, én felem lezárva. Kiszedem hátulról a táskám, Zoli is, majd ajtózár lenyom, ajtó becsap, hátsó ajtók is bezárva. Na és innen jött ma a nem szokványos mozdulat... Sofőrülés ajtózár lenyom, ajtó becsap, és indulhatunk, a kocsi lezárva...

Negyed 4 kor hív Zoli, hogy nem tudom-e hova tette a kocsikulcsot, mert sehol sem találja... Nabasszameg... Lecsattog a kocsihoz, a kulcs az önindítóban... Fasza... Telefon haza faterjának, még jó, hogy ma nem melózott, hogy hozza a pótkulcsot... Kb. 10 perce ért oda faterja... Kész szerencse, hogy nem az utcán parkoltunk le, és a kocsit nem lopták el...