...annyira össze vagyok zavarodva... a kicsi lelkem szárnyal, és az ösztönök adják alá a lovat, közben meg a Tudat visszaránt, és megálljt parancsol. Ami nem feltétlenül baj. És tulajdonképp a lelkem is nyugodt. Csak... nem is tudom mi csak...

Tulajdonképp tegnap döbbentem rá, hogy mennyire az ösztönök mondatnak velem dolgokat. Eddig azt gondoltam, hogy ahogy én poénra veszek bizonyos dolgokat, amit Zoli mond, ugyanúgy Ő is poénra veszi ezeket a dolgokat tőlem. Hát nem biztos. Tegnap kicsit olyan érzésem volt, hogy unszolásnak, erőltetésnek érzi, pedig nem is akarja. Pedig igazából én nem erőltetésnek szántam. Sőt... Igazából fogalmam sincs, hogy mit akarok. Úgyhogy most lesz, amit a NagyFőnök dob a gépbe.