Ma van a napja annak, hogy utoljára egyedül alszunk. Ugyanis a hétvégén kölktözöm. :O) Fura, hogy mindenki azt kérdezi nem félek-e. Én meg már attól kezedek félni, hogy miért nem is félek... Hülye egy helyzet, de tulajdonképp az a plusz két nap már semmit nem változtat a dolgon. Jó lesz ez, én tudom.

Zoli is lelkes... egyelőre még... Ma is mondta reggel, hogy dejó, már csak egyet kell aludni egyedül, és utána már többet nem... Imádom ilyenkor...