A hétvégén azt találtam ki, hogy a héten bemegyek ott a MessziVidéken az óviba, és megkérdezem, hogy van-e valami munkalehetőség. Ezt az ötletet Zoli is támogatta. Ez mondjuk egy elég határozott elkötelezettség a részéről is. Több szempontból is jó lenne. Egyrészt emberi időben dolgoznék, helyben, folytathatnám a fősulit, és még értelme is lenne. És azt csinálnám, amit szeretek. Viszont anyagi szempontból... hááááát... nem biztos, hogy jó lenne. Mondjuk ha az utazás költségeit levesszük, illetve azt, hogy kérdéses, hogy decembertől kapok-e új csoportot a most kimenők helyett. Na szóval a nagy tervek azon állnak vagy buknak, hogy mennyi lenne az annyi...

... ez a hónap sem. Persze a kicsi lelkem örült volna egy zebra csíkosnak. De a Tudat az tudja, hogy jól van ez így. No para, majd egyszer... talán... A NagyFőnök tudja, hogy mikor küldjön egy kicsi angyalkát Nekünk.

Már csak 1 -2 nap és kiderül, hogy mizujs a Futrinkában...
legrosszabb, hogy nem tudom minek örülnék...

És, hogy tovább fokozzam a dolgokat, kitaláltam, hogy ugyebár az előző babakocsi az a hagyományos 4 kerekű, amihez van textil mózes, meg autós ülés, potom 85.000 Ft-ért, viszont én ezt a 3 kerekű verzióját szeretném, ami 64.000 Ft, de nincs hozzá semmi. Így azt ötlöttem ki unalmamban, hogy az első verzióból csak a kocsit olyan 65 - 70 ezerért el lehetne adni, mert csak a kocsi is drágább ennél, és akkor helyette külön megvennénk a 3 kerekű kocsit. És, ha még csak 65-ért tudjuk eladni, akkoris árában vagyunk, és lesz egy olyan komplett babakocsink, ami Baybeenek nagyon bejön. És az anyaga is szép, szerintem, meg az ára is "jó" (bár ez relatív, mert így is kurva sok), és tulajdonképp nem is fizetnénk rá. Ja meg a színe is unisex, tehát nem csak egy tipúsú kölökkel használható. Bár mondjuk, ha nem kifejezetten ródzsacín, akkor én nem vagyok arra kényes, hogy fiús vagy lányos a babakocsink. És, ha már ennyire megálmodtam mindazt, ami még nem aktuális, akkor azt is hozzáteszem, hogy ha a nagyszülők is beletennének, akkor meg is tudnánk venni... Na de ez még a jövő zenéje. Bár Zoli olyan elégedetten mosolygott azon, amikor mondtam Neki, hogy babakocsikat nézegettem unalmamban. :O)

p.s.: és potom 2 kilóval kevesebbet kéne emelgetnem. Mondjuk a kérdés az, hogy ha hordozni akarom, akkor mennyire éri meg 85 ezret belefektetni egy babakocsiba. De asszem ez nem kérdés nálam, mert ami nálam egyszer bekattant, annak úgy is kell lennie, sajnos. Szóval ez most így bekattant, és állati büszke vagyok magamra, hogy így kitaláltam a dolgokat... És hát hurrá, most megint ott tartok, hogy kölköt akarok szülni...

Ha már napok óta szarul vagyok, akkor ma unalmamban megnézegettem a babkocsikat. Igazából meglepődtem, hogy a brendonból eltűntek a normál árfekvésű, de nekem tetsző babakocsik, amik még úgy másfél éve voltak. Na mindegy. Azért találtam egyet, ami árban sem annyira nagyon gáz, meg persze a kedvencem... :O)

Ma Cuckától kaptam egy ovulációs mikroszkópot. Igazából ebben az a jó, hogy pro is és kontra is fel lehet használni. Egyelőre szerintem, ha használatba is kerül, akkor kontra funkciót fog betölteni. Aztán majd egyszer...

Reggel úgy alakult, hogy az unokatesóját és a feleségét be kellett hoznunk Pestre. A kocsiban Zoli előadta az így jártam anyátokkal verzióját. Tudom, hogy poénkodott, de azért jó lett volna megtudni azt is, hogy valójában hogyan él ez az ő fejében. Talán majd eccer ennek is eljön a maga ideje.

Jó volt a múlt héten otthon lenni Zolival, és az igazság az, hogy senki sem hiányzott. Mert a legfontosabb ott volt mellettem. Tegnap este hazafelé beszélgettünk. Azaz végre leginkább ő mesélt. Igaz vannak dolgok, amiket nem értek, vagyis nem áll össze egy kerek egésznek. De talán egyszer majd úgy lesz. Meg tulajdonképp sokmindent tudtam volna Neki mondani... okosat... de ahogy annak idején nekem is tök feleslegesen mondogattátok ezeket, akkor én sem hittem el, nem hittem benne, így csak üres szavaknak tűntek, vagy legfeljebb annyit tudtam rá reagálni, hogy oké tudom, de... de ettől még nem lett jobb semmi, sőt... még szarabbul éreztem magam. Na ezt meg nem akartam. Egyelőre csak bízom benne, hogy előbb - utóbb Ő is rá fog ezekre érezni. Bár azt ma reggel bebizonyította, hogy ha a negatívumokra koncentrál, és csak azt mondogatja, hogy nekem úccse..., akkor ezt is vonzza be. Olyan jó lenne, ha egy varázscsókkal mindent meg lehetne változtatni, úgy mint a mesében, ahogy a békából királyfi lesz... Annyira jó lenne, ha kicsit tudna hinni a jóban, bízni önmagában, hogy igenis Neki is jár. Igenis Ő is megérdemli... Elmondani nem tudom mennyire jó ember, és ha 100 évig élnék se találnék Nála különbet. Nem tökéletes, de ki az? Nekem nem kell tökéletes, bőven elég, ha normális... És igenis Ő normális... nagyon is normális, még ha ezt nem hiszi el magáról... Soxor gondolkodom azon, hogy miért kaptam ekkora kegyet a NagyFőnöktől. Megérdemlem én ezt a "luxust"?

- Tudod Te Anya, hogy miért akarlak én megtanítani vezetni?
- ???
- Mert akkor olyat tudok Neked adni, ami csak a Tiéd, és senki nem veheti el... önbizalmat... hogy meg tudod csinálni, amiről nem hiszed el, hogy képes vagy rá...

Mit akarok én még ennél többet??? Gyakorlatilag ebben minden benne van... És ehhez is 28 évesnek kell lennem, hogy Valaki ilyet mondjon... Nem túl sok kellett, hogy el ne bőgjem magam. Bár ez mostanában elég jól megy, mármint a bőgés... minden apró szaron...

Szombaton kimentünk a temetőbe. Baromi jó volt, hogy Zoli is jött Velem, vagyis leginkább, hogy ketten mentünk ki. Nekem természetes volt, hogy megköszöntem ezt a gesztust. Ugyanakkor a reakciója hirtelen meglepett. Csak annyit mondott, hogy ugyan már ez csak természetes... Tényleg? És tulajdonképpen tényleg, csak én nem vagyok ehhez a "luxushoz" szokva...