A hétvégén azt találtam ki, hogy a héten bemegyek ott a MessziVidéken az óviba, és megkérdezem, hogy van-e valami munkalehetőség. Ezt az ötletet Zoli is támogatta. Ez mondjuk egy elég határozott elkötelezettség a részéről is. Több szempontból is jó lenne. Egyrészt emberi időben dolgoznék, helyben, folytathatnám a fősulit, és még értelme is lenne. És azt csinálnám, amit szeretek. Viszont anyagi szempontból... hááááát... nem biztos, hogy jó lenne. Mondjuk ha az utazás költségeit levesszük, illetve azt, hogy kérdéses, hogy decembertől kapok-e új csoportot a most kimenők helyett. Na szóval a nagy tervek azon állnak vagy buknak, hogy mennyi lenne az annyi...