Az azért elég gáz, hogy mennyire félek a kutyáktól. És az a vicc, hogy fogalmam sincs miért. Nem emléxem rá, hogy valahais megharapott volna akár csak egy kutya is. Már a múltkorában is mondtam A Kedvesnek, hogy amikor jöttem haza iccaka, akkor az utcán kóborolt egy kutya, én meg tökre ledermedtem, és illedelmesen megvártam tisztes távolból, hogy elmenjen valamerre. Erre tegnap jöttünk haza, és a sarki háznál kikötötték a kutyát a kerítésen kívülre. Mire A Kedves megjegyezte, hogy ez mennyire gáz, mert ez a kutya már az udvarban is volt, amikor eltépte a láncát, és ráadásul a gazdáját is megharapta már. Namondom akkor ez nagyon fasza. Ma pl. 3 órán át készültem arra, hogy kimenjek a kisboltba. Odafelé még nagyon bátor voltam, remegett kezem - lábam, és csak oda - odapillantottam az amúgy nyugodtan fekvő és engem sasoló kutyára, közben meg nagy és határozott léptekkel, amilyen messze csak lehetett kikerültem. Na de visszafelé... Majdnem elsírtam magam, hogy ilyenkor persze senki nem tud kint lenni az utcán... És az a hülye dög már nem feküdt, hanem ült, meg járkált, és engem nézett... Basszus... Azt a kb. 50 métert a saroktól a kapuig sikerült kb. 5 perc alatt megtenni. Ugyanis lépésenként meg kellett győződnöm arról, hogy még véletlenül sem akar belém kóstolni. Remegett kezem - lábam... És amikor becsuktam magam mögött a kertkaput... Azt hittem összeesek abban a pillanatban... Még most is ezerrel ver a szívem...