"A félelem a sötét oldal kapuja. A félelem dühöt szül, a düh gyűlöletet, a gyűlölet pedig kínt és szenvedést..."
Ez nagyon igaz. Konkrét példa is van a fejemben. Pro és kontra is. Amíg féltem anyámtól, addig dühös voltam rá, gyűlöltem és kínlódtam. Mostmár nem félek tőle, így nem utálom és tökre rendben vagyok Vele. Mondjuk olyan kapcsolat nem lesz soha, mint amilyennek a kezdetektől lennie kellett volna. Viszont rá kellett jönnöm, hogy A Kedvesnek az egyik barátját utálom, és a dühroham kerülget, ha már csak a nevét meghallom. Eddig el sem gondolkodtam rajta, hogy miért. Azt gondoltam, hogy azért utálom, mert úgy mond (általában negatív) véleményt rólam, hogy nem ismer. Soha nem találkoztunk, nem beszéltünk még... Aztán rájöttem, hogy félek Tőle. Pont azért, mert soxor megpróbál alám és a kapcsolatunk alá ásni. És mivel nem ismerem, nem tudok ellene védekezni. Ezért dühös vagyok rá, gyűlölöm, és rosszul vagyok a neve hallatán is...
StarWars
Ciki vagy sem, de eddig nagyon nem rajongtam a StarWarsért. Na jó az túlzás lenne, hogy most igen. Nem. De eddig nem voltam képes végignézni sem, most legalább érdekel. És rá kellett jönnöm arra, hogy tényleg igaza volt Sámán exemnek, aki azt mondta, hogy sok nagyon okos és mély gondolat van benne, de meg kell érni ahhoz, hogy az ember ezt megértse. Hát asszem megértem erre a filmre. Úgyhogy mostanában Joda mester egyik mondata van a fejemben...