Baybee's life

Baybee's life

Mert fogyókúrázni tulajdonképp kötelező...

2010. február 19. - baybee

Az idei fogyókúra terv az meglehetősen hatékonyabbnak tűnik így első tervezetre,, mint az eddigiek. Ugyanis nem csak én fogok egyoldalúan fogyózni, hanem Kedvessel együtt tesszük mindezt. Március 1-től indítjuk a dolgot. Heti 3x kondi terem edzés. Taposó gépezés, plusz láb, kar, hát, mell- és hasizom erősítés. Ezen felül hullakarikázás minden nap és a 90 napos diéta. Így május 30-ra szépek leszünk. Én minimum 15 kilót szeretnék letolni magamról. Ha ennél több lesz, az csak bónusz. Mondjuk inkább 20-at kéne, de az már maga a csúcs lenne. Mai reggeli mérlegelés során 84,2 kilót mutatott a mérleg. Szóval, ha mindez 65-re lemenne, akkor azt hiszem tökéletesen elégedett lennék magammal. De már a 70-re is azt mondanám, hogy első nekifutásra nem is olyan rossz.

Gondolatok a magyar egészségügy margójára...

Az úgy volt, hogy ma kitaláltam, hogy akkor a János kórházas projectet elfelejtem, és jön az újabb terv; Bajcsy kórház. Ott is van majdnem minden, ami kell. Azaz, ami kell az van, ami meg csak para-vésztartalék azon már nem parázok... Úgyhogy ma szépen fogtam felmentem a Bajcsy kórház oldalára és összeszedtem, ami nekem kell. Nőgyógyi ügyben még mindig nem vagyok okosabb. Mert hiába volt ott egy telefon szám, nem vették fel. És nem egyszer próbálkoztam csak... Hol foglalt volt, hol csak simán nem vette fel senki. Így találtam egy amil címet és írtam egy szívhez szóló szerelmetes emailt, hogyaszongya lécciléccilécci... Na azért nem ennyire, csak leírtam, hogy mi a pálya. Kíváncsi vagyok válaszolnak-e és főként, hogy fogadnak-e a nőgyogyis szakrendelésen annak ellenére, hogy nem tartozom oda. Aztán felhívtam az endokrinológiát, beblöfföltem, hogy már van beutalóm, és időpont kéne. Na itt jön, amire számítottam, a legkorábbi időpont június 22... Mostmár rutinróka vagyok, nem lepődtem meg, nem akadtam ki, és nem kérdeztem meg, hogy de azért még ugye 2010-ről beszélünk. Szóval van még egy kis időm beutalót szerezni. Aztán még a kardiológiát is felhívtam, ahol szintén bekamuztam a beutalóm létezését egy időpontért cserébe. És láss csodát, már március 30-ra kaptam is lehetőséget. Amin viszont meglepődtem, hogy ilyen "gyorsan" megy ez szép fővárosunkban. Na szóval elkezdődik az újabb 2010-es kanosszajárás, és lehetőleg ez már az utolsó lesz és innen egyenes út vezet majd a szülőszobára. Ja, és jövőhéten kedden megyek le DiliVárosba a házidokinénimhez a beutalókért, illetve lehet, hogy ott is meglátogatom a nőgyogyit. Abból baj nem lehet... Szóval most ez van, ennyivel is előrébb vagyunk már...

Maybe, next time...

Hát a mai vizsga nem nyert. Őszintén... nem tudom hogy érzem magam... Ha jól belegondolok semmi meglepő sincs ezen. Amennyit tanultam... hahaha... az kb. tanulásnak sem nevezhető. Az 500 oldalból kb. 50-et olvastam el és jegyzeteltem ki. A többibe belelapoztam. Meg a tesztet nézegettem. Viszont bosszant, mert csupán írd és mondd 0,5 azaz fél pont kellett volna a sikeres vizsgához. A 100 pontból 59,5 pontom lett. És 60-tól sikeres a vizsga. Hagyok egy percet végiggondolni... És azért bosszant csak, mert voltak olyan kérdések, aminél gondolkodtam a válaszon és nanáhogy a rosszat xeltem be. Meg olyan is volt, hogy a többszörös választásnál a 2 jó helyett csak 1et húztam be, pedig a másikra is gondoltam. Bosszant, igen... De mondjuk talán jobb is így, mert az eszénél elvéreztem volna, az egészen biztos. Nem az, hogy gépen kell megírni, hanem a tartalmi résznél. Na ahhoz tényleg kevés az a "tudás"(-nak nem nevezhető dolog), ami a fejemben van. Na meg így a szóbeli is automatikusan halasztódik. De legalább csak 1x 7400 Ft-ot kell fizetnem a pótvizsgára. És mostmár tudom, hogy milyen is ez a vizsga. Mostmár nem kapkodom el... De azért kicsit le vagyok törve, mint a bilifüle... Mert... mert... mert basszus CSAK FÉL PONT kellett volna... ááááááá...

Munka(hejj)...

...avagy menekülj a süllyedő hajóról.

Amikor már a (majdnem) utolsó olyan ember is önként elmegy A Cégtől, akinek az ottlétében még bízni lehetett, hogy lesz ez jobb is... Na hát akkor tényleg ugrani kell, ha van mentőcsónak, ha nincs. Éljen a gazdasági válság! Engem, minket nem kirúgnak, hanem egyszerűen az általános pénztelenség miatt nincsenek "megrendelők", így egyre kevesebb a munkánk. A Cég teljesen széthullik, ha A KeresztApa nem csinál gyorsan valamit. De talán most majd észbe kap... Csak azt hiszem azt már én nem várom meg... Elég szolidáris voltam eddigis A Céggel... De nekem is csak pénzért adnak zöldséget a piacon, kenyeret, ruhát a boltban. Egy kedves mosolyért legfeljebb csak ugyanannyit kapok vissza...

Ma valahogy semmi sem jó. Sírhatnékom van. Nagyon hiányzik A Kedves... Tanulnom kéne... Nem találom a helyem... Semmi sem jó. Mostanában nem kéne, hogy megjöjjön... Igyexem a zebracsíkost programozni a fejembe. Vannak rá utaló furcsaságok, hogy sanszos lehet. De ugyanakkor van az ellenkezőjére is "jel". ááááá... Haza akarok már költözni!!! Elég volt az ÜresLakás érzésből... És különbenis... Napok óta olyan furcsa ez az egész... Néha előtör belőlem a semmi ok nélküli sírhatnék... áááááá...

Még max 4 nap és kiderül...

Vizsga...

Azt hiszem megint túlvállaltam magam... Azaz nem, csak megint hozom a formám. Vagy úgyis mondhatni én már nem változom. Nagyon lelkesen vetettem bele magam a lehetőségbe, hogy megint tanulhatok. Hiányzott is már egy kicsit. Óóóóó, mit nekem majdnem 400 oldal, 2 hét alatt megtanulom röhögve, és minél hamarabb legyek túl a vizsgán. Aha. Majd 400 oldal tömény szopás az egész... ááááá... Ja, és a több, mint 2 hétből már csak alig 6 napom van megtanulni. Asszem kezdek parázni, meg kezd baszogatni a lelkiismikém is, hogy az elmúlt jópár napot elbasztam rendesen. Úgyhogy most éjjel - nappal tanulás van. No igen, csakhogy ez sem túl jó megoldás, mert kb. 3 óra után azt sem tudom, hogy mit olvasok. És minden mondatot szó szerint 5x újra kell olvasnom, és majdhogynem betűzgetni kell a szavakat... De pozitívan állok a dologhoz, a hülyéknek szerencséje van...

„Nem tudom, merre vagy, de valahol már élsz a világban, és egy napon te meg én megérintjük majd ezt a kaput, ezen a ponton, ahol most én. Aztán majd bemegyünk a kapun, betölt minket a jövőnk és a múltunk, és annyit fogunk jelenteni egymásnak, amennyit soha egyetlen ember sem a másiknak. Még nem találkozhatunk, nem tudom, miért. De egy nap minden kérdésünkre feleletet kapunk majd. Minden lépésem közelebb visz egy hídhoz, amelyen át kell mennünk, hogy találkozhassunk. Ugye, nem lesz nagyon sokára? Ugye nem?”

/Richard Bach/

süti beállítások módosítása