Tegnap megejtettük az urológus Csak beutalót kapott Kedves, egyéb más nem történt. Illetve 5 nap cöllibátus... De nagyon büszke vagyok A Kedvesre, mert ezt is bevállalja, és végigcsinálja... végigcsináljuk... Imádom Őtet...

És lassan, konkrétan pénteken vége a több, mint 2 hónapja tartó önkéntes száműzetésnek. Hurrá, hurrá, hurrá... Már nagyon vártam. :O)

De messze van még ez... Tegnap óta, komoly 2 napja fogyókúrázom, és ma voltam gyúrdában is. Jól esett ám nagyon, de el is fáradtam rendesen.

Next level

Ma megjártam az uh-ot is. Csomó mindent diktált a doki latinul az asszisztensnek, amiből nem sokat értettem, kb. annyit, hogy a hasüregben nincs folyadék, a méh 47x87 mm, jobb petefészek 29x51 mm, a bal meg 20x35 mm. Hogy ez jó-e vagy sem fogalmam sincs. És csak annyit mondott a doki, hogy vannak kezdetleges peték, de csak akkor tud továbbküldeni, amikor meg lesz A Kedves urológiai lelete is. Most feldobtam a netre a leletem, hátha értelmezi nekem valami nőgyogyi. Illetve persze azt is a neten találtam meg, hogy mi a francot lehet csinálni a hüvelyi szárazsággal... Van egy Cikatridina nevű hüvelykúp és az elvileg helyre teszi ezt is. Holnap veszek, kíváncsi leszek rá nagyon...

...ez az a szóösszetétel, ami soxor elhangzik mostanában. De ameddig csak én hajtogattam, bele sem gondoltam a valódi értelmébe. Azt gondoltam, hogy a "fogalmam sincs" és a "nekem tök mindegy" szinoníája. De nem az... Valójában A Tudat és A Lélek harca. A félelem, és a bizonytalanság szavai. A felelősség vállalástól való menekülés. Nincs olyan, hogy nem tudom... Tényleg nincs. Igenis mindenki tudja, hogy azt az adott dolgot akarja-e vagy sem. Legfeljebb bizonytalan, vagy nem mer sem igent, sem nemet mondani rá. Igen, én is tudom mindig, amikor azt mondom, hogy "nem tudom".

... avagy nem szokta a paraszt(lány) a szántást. Voltam ma beugrósnak "polcszervízes"... Tök jól hangzik, de magyarul lefordítva mezei árufeltöltő. Kész, kipurcantam pedig csak 5 és fél órát dolgoztam. Hát karizomra és hátra gyúrni már nem nagyon kell, és az állóképességem is hamar javulni fog. Teljesen kész vagyok. A hátamat nagyon érzem, meg a talpaimat is. Kicsit gáz, hogy mennyire ellustultam vagy nem is tudom minek nevezzem ezt a dolgot. Hát már 10 éve annak, hogy csomagoló raktárban dolgoztam, 8 - 12 - 16 órát. Azóta kényelmes munkáim voltak. De mondjuk nem baj egy cseppet sem, ha edződök egy cseppet, mert eléggé a béka segge alatt van az általános erőnlétem. Úgyhogy jó lesz jövőhéttől a heti 3xi edzés és diéta is.

Tegnap megtettem az első lépést, voltam ismét NőGyogyinál. Van előre lépés, legalábbis elvben. Ugyanis, mostmár a doki is elismerte, hogy Velem lehet a probléma. De a protokoll az protokoll, úgyhogy először a "kedves férjét" kell elvinni az urológiára. Majd aztán tudunk tovább lépni. De azért hétfőn mehetek uhura, hogy megnézzük mi a pálya. Kicsit para van... Na mindegy, majd meglátjuk. A lényeg, hogy mostmár a Doki is azt mondja, hogy ne várjunk tovább, hanem induljunk el valamerre. Szóval remélem nem lesz annyira hosszú az út, de sajna annyira nem is rövid, mint azt szerettem volna.

Hát mégis csak van, aki figyel rám onnan fentről. :O) Az úúúúúgy volt, hogy még valamikor késő ősszel beszélgettem az egyik "ügyféllel", hogy ha van valami alkalmi meló, akkor nekem az jól jönne. És az előbb a nagy semmiből csak úgy felhívott, hogy érdekel-e még meló. Nanáhogy érdekel, miután a héten nagyjából gyakorlatilag búcsút intek A Cégnek, és A Keresztapának is. És az új meló csak jövőhónap közepétől esedékes. Tök jó lesz ez így... De tényleg. Aztán az sem lenne rossz, ha ez az alkalmi meló megmaradna, és egyre sűrűbben lenne alkalom rá... :O) Mert az új melóval meg lehetne ezt játszani... Alakul ez a dolog... Tényleg képes vagyok még a jég hátán is megélni. És tényleg figyel rám a NagyFőnök... wáááááá... Tök jó, tök jó, tök jó....

Félek. Vagy nem is tudom... Az éjszaka nehezen aludtam el, és olyan "rossz" érzésem volt. Féltem... A jövőtől... Haza akarok költözni, ez nem kétséges. De mi lesz azután? Most minden olyan jó, olyan tökéletesnek mondható. Félek attól, hogy mi lesz, ha mindez megint elromlik??? Sokat tanultam, mostmár tudom mit lehet és mit nem lehet elmondani. Miről mesélhetek és miről jobb ha hallgatok. De félek attól, hogy nem tudom rendesen a helyén kezelni a dolgokat. Félek, hogy csak én kötök kompromisszumokat, és nekem kell mindenben megalkudnom. Félek a kiszolgáltatottságtól...