Hétvégén voltunk a szomszédban bulizni. A Kedves már mesélt ezekről a bulikról. Aha. Tizen éve nem sikerült annyit innom, hogy hányás legyen a vége. Most sem a mennyiség miatt sikerült, hanem mert pálesszel és VBK-val itattak felváltva. Amíg a hűvösben voltunk nem is volt gond. De aztán ahogy felmentem a meleg lakásba... Ajajaj... Totál KO lett a gyomrom. Pedig nem is voltam igazán berúgva, csak olyan kellemesen jól éreztem magam...

Kicsit zizis napok vannak körülöttem. Kb. nem nagyon tudom hol áll a fejem. Ez a március 15 megzavart egy kissé. Meg egyébként is. És leginkább tavaszi fáradok, vagy csak a minden évszakos lustaság jött ki rajtam, nem tudom. A munka is elég képlékeny. A Kedves meg bedeg egy cseppet.

Egyébként meg tök jó minden. Leszámítva, hogy 3. napja próbálom az atomtámadás maradványaiból kiganalyolni a lakást. Azért ez is elég durva...

A Kedves találta, és én is rákaptam... De nagyon durván...

Kertbirodalom

A vicces csak az, hogy annak ellenére, hogy kertes házban lakunk, bár a kert közös, mindketten utáljuk a földtúrást. Mindig azt szoktuk mondani, hogy óvakodni kell mindentől, aminek nyele van, mert azzal dolgozni kell. :O)

Szóval virtuális baromira rákaptunk a kertészkedésre. A valóságban még a fűnyírás is több hetes nekikészülődést jelent...

Ciki vagy sem, de eddig nagyon nem rajongtam a StarWarsért. Na jó az túlzás lenne, hogy most igen. Nem. De eddig nem voltam képes végignézni sem, most legalább érdekel. És rá kellett jönnöm arra, hogy tényleg igaza volt Sámán exemnek, aki azt mondta, hogy sok nagyon okos és mély gondolat van benne, de meg kell érni ahhoz, hogy az ember ezt megértse. Hát asszem megértem erre a filmre. Úgyhogy mostanában Joda mester egyik mondata van a fejemben... Ez nagyon igaz. Konkrét példa is van a fejemben. Pro és kontra is. Amíg féltem anyámtól, addig dühös voltam rá, gyűlöltem és kínlódtam. Mostmár nem félek tőle, így nem utálom és tökre rendben vagyok Vele. Mondjuk olyan kapcsolat nem lesz soha, mint amilyennek a kezdetektől lennie kellett volna. Viszont rá kellett jönnöm, hogy A Kedvesnek az egyik barátját utálom, és a dühroham kerülget, ha már csak a nevét meghallom. Eddig el sem gondolkodtam rajta, hogy miért. Azt gondoltam, hogy azért utálom, mert úgy mond (általában negatív) véleményt rólam, hogy nem ismer. Soha nem találkoztunk, nem beszéltünk még... Aztán rájöttem, hogy félek Tőle. Pont azért, mert soxor megpróbál alám és a kapcsolatunk alá ásni. És mivel nem ismerem, nem tudok ellene védekezni. Ezért dühös vagyok rá, gyűlölöm, és rosszul vagyok a neve hallatán is...

Utálom, hogy itt MessziVidéken egyre többször vacakol a TéNyomim. Tegnap este úgy jött haza Kedves, hogy jól lebaszott, hogy mijafasznak nekem telefon, ha nem veszem fel és még ki is kapcsolom. Én meg néztem ki bután a fejemből, hogy a telóm ott volt egész nap az asztalon, és még ha épp a porszívótól vagy a mosogatás közben nem is hallottam, néha ránéztem. Be volt kapcsolva, és nem jelzett nem fogadott hívást. Persze időközönként láttam rajta, hogy "csak segélyhívás"... Mondjuk ezt sem értem, hogy segélyhívást hogy lehet, ha nincs térerő vagy mittudomén mi. Mert nem a telóm szar, mivel sehol máshol nem csinál ilyet csak itthon, illetve a LilaAkácközben lakó barátosnémnál. És mint ma kiderült mások is kerestek volna, és ugyanazt tapasztalták, mint A Kedves... áááááááá... utálom...

Tegnap hiába hívtam fel a NőGyogyit, és nagynehezen harmadjára fel is vették, A Kedves leletéről nem tudnak semmit. Persze az urológust nem lehetett elérni, hogy megkérdezzem mijafaszvan... áááááá... Úgyhogy a héten nem menek NőGyogyihoz. Jövőhéten meg... demó verzió, úgyhogy az sem biztos, hogy szerencsés lenne. Viszont vannak olyan vizsgálatok, amiket a ciklus bizonyos napján kell megtenni. És ha az kimarad, akkor megint csúszunk... hmmm... na mindegy, annyira nem para, csakhát utálom a tökölődést...

Péntek reggel hajnali negyed 8kor máris a kórházban voltunk. Kb. a lehető legrosszabb helyen, DiliVárostól is meg MessziVidéktől is kb. 45 km-re. De ide legalább nem kellett időpontot kérni a vizsgálathoz. Így már hétfőn meg is lesz az eredmény. Ha szerencsénk van, akkor csak DiliVárosba kell érte menni. Ha igazán szerencsénk van, akkor A Kedvesnek nem is kell mennie, mert elvileg az én dokimnak odaadja az Ő leletét. Ha már egyszer úgyis azért kell ez az egész cucc.

Azért igazán remélem, hogy ha már muszáj is volt tudomános alapokra helyezni a gyerek gyártási kérdést, azért a BabaGyárig nem fogunk eljutni...

Nem tudom hogy fogom kibírni ezt a 90 napos cuccot... Már most utálom az egészet. De komolyan... Pedig még csak a 4. napnál járunk. De az, hogy kvázi vasárnap óta nem ettem husit ez meglehetősen szarul érint. Igen, basszus... Én húsevő vagyok és kész. Ha nem ehetek húst akkor éhezem. Még, ha ez hülyén hangzik is... Ma meg gyümölcsöt kell enni csak egész nap... Éhen fogok pusztulni, és alig várom, hogy holnap dél legyen és ehessek húst, húst, húúúúúúúúst... Mint egy kiéheztetett oroszlán, olyan vagyok... Úgyhogy vigyázzon ma mindenki, aki az utamba kerül... Harapni is képes vagyok. :O)