...avagy A Nő vezetett.

Igen, igen, igen... 10 év után rávettem magam, hogy megtanuljak vezetni. Persze nem is én lennék, ha épp egy hónapja nem járt volna le a jogsim. :O) Murphy... Viszont a vezetés az sokkal jobban ment, mint arra számítottam. Gyakorlatilag egy botot kell dugni a lyukba kapkodni a lábaimat és tekergetni a karikát. Sőt a nagy parám a kuplungos elindulás és sebességváltás is meglehetősen egyszerűen ment. Bajom a párhuzamossal van, a tolatással, az emelkedőn elindulással és az autó uton tartásával... :O) De összeségében mostmár elhiszem, hogy én is képes vagyok erre.

A Zuram agyondicsért, na meg újdonsült Farmerlyány barátosném is. :O) Azért meg köll hagyni, hogy amikor a házunktól kb. 50 m-re, az utcasarkon nem tudtam befordulni, mert meg kellett áéllnom és megvárni a kb. 300 m-re szemből döcögő autót, ezek után meg az enyhe emelkedőn (gyalog szinte fel sem tűnik a szintkülönbség) úgy lefulladtam, ahogy azt kell. És persze tök keresztbe az úton, úgyhogy aki szembe jött az sem tudott kifordulni, ez engem idegestett, így kb. 2 és fél perc baszakodás, röhögés, és a kormány csapkodás után feladtam és az uccsó 50 m-en átadtam a vezető pozíciót a Zuramnak. :O)

Kedden tiszteletünket tettük a kardiológián. Egy nagyon rendes fiatal kiccsaj volt a doki. Bemutatkozott, kezet fogott, és maximálisan odafigyelve minden kérdésemre válaszolt. Abszolút jó hír, hogy az égvilágon semmi akadálya egy terhességnek. Sőt azt is mondta, hogy ha ott a Bajcsyba akarok szülni, akkor ő vállalja kardiológiai szempontból a felügyeletemet az egész terhesség alatt. Szóval állatira örülünk ennek. Másfelől nőgyogyilag nem jutottunk előrébb, mert a Kedves lelete nem eléggé negatív, így azt mondta a doki, hogy ezzel hiába küldene bárhová is tovább, visszadobnának. Amúgy a bárhová az konkrétan első körben petevezeték átizélés lesz. Amúgy meg kedden szív uh-ra menek, aztán valamikor még áprilisban lesz egy terheléses ekg is.

Totál büszke vagyok magunkra, hogy napok óta képesek vagyunk a rendet megtartani a lakásban. De komolyan, pedig élünk. Olyannyira, hogy Kedves tegnap is otthon volt. És mégis, ha az ember lánya egy cseppet odafigyel... :O) Na mindegy. Igazából minden csoda 3 napig tart... Asszem ma este lejár a 3 nap... :O)

Kedves lassan 2 hete dáthás, és eléggé hullámzik, hol kicsit jobb, hol rosszabb. Dokihoz kéne mennie, mert ez így már nem oké, hogy megivott több, mint 1 doboz NeoCickányt...

Én még jól bírom, nem kaptam el. Bár kicsit kapar időközönként a torkom, de kb. ennyi.

...vagy valami hasonló félmaraton. Tegnap délután 2re invitáltak meg a MagentoMulitihoz, ügyfélkapcsolati képviselőnek. Jól hangzik mi? Hát kérem szépen ezt annak idején még a nyelvújítás előtti időkben bolti eladónak hívták. :O) Végülis mondjuk nem sokat agyaltam azon, hogy mit takarhat ez a munkakör mikor jelentkeztem rá, de azért széles mosollyal fogadtam, amikor mindez kiderült. No de sebaj, igazából ez sem rossz meló, sőt... Az egyetlen bibi ezzel a tegnapi dologgal, hogy 3/4 2-től fél 7ig ott basztam a rezet. Ugyanis először elmesélték mindenkinek a nagy általánosságot. Ez volt úgy kb. 50 perc. Ez így tök jó, meg minden, mert nekik sem kell egyesével újra ugyanazt elmondani, és esetleg olyan kérdésekre is választ kap az ember, ami neki mondjuk akkor épp nem jut eszébe, de más megkérdezi. Na de ami ezután jött... Na az vicces... vagyis nem vicces, csak nyögvenyelős szenvedős izé volt. Mindenkivel egyesével elmeséltették az életét, persze négyszemközt, meg kérdezgettek egy két dolgot. Ez is oké, persze. Majd adtak egy szórólapot, és azt a terméket kellett "eladni" nekik, illetve egy nyelvi tesztet adtak. Hát baszki az angolom az valami fergetegesen szar. Még a miben segíthetek az ment, meg a szükségem van adatokra és iratokra, na de még volt ott egy néhány (nem sok, összesen kb. 6 mondat) érdekes mondat. És csak az a siralmas ebben számomra, hogy tényleg alap mondatok voltak. Na mindegy. Ez csak mellékes dolog a sztoryban.

Na szóval ott tartottam, hogy el kellett adni egy terméket nekik. Volt elég időm arra, hogy mindenféle hülyeség az eszembe jusson, ugyanis majd 2 órát kellett várni. Mivel ez már a másfeledik kör volt. Azért csak másfeledik, mert tulajdonképp mindenkinek meg kellett csinálni ezt is, aki ott volt, eddig nem válogattak. Amúgy majd hétfőre derül ki, hogy köllök-e vagy sem. Szóval látszik, hogy túl soxor láttam a TerézAnyut, és nem véletlenül érzek én nagy hasonlóságot kettőnk közt. Eszembe jutott, amikor neki is odaadtak először egy tűzőgépet, majd egy "valamit" (fogalmam sincs mi volt az az izé), hogy adja el, mint a cég vezető termékét. És a csaj nézett kétségbeesetten, majd annyit mondott... >>KELL???<< Hát ha más nem is jutott volna eszembe, akkor ez tutira... Amúgy szerintem jól eladtam magam, legalábbis igyekeztem ráérezni arra, hogy merről lehet jól megközelíteni a kérdést. De önPR-ban nem vagyok rossz, ezt tudom, csak ne kéne angolul tudni, vagyis inkább megfordítom, jobban érezném magam, ha tudnék normálisan angolul. Persze miért nem csinálom akkor... Otthon lusta vagyok, tanárhoz járni meg nincs "kedvem"...

Hát ennyi a tegnapi nagy állásinterjú. Amiben csak az volt szar, hogy majd 5 órán keresztül tartott... Vagyis még ez is oké lett volna, ha előre szólnak, hogy 3 napi hidegélelem és pizsi - fogkefe szükségeltetik. :O)

Ja, egyébként meg tessenek drukkolni, hogy bejöjjön... Mert akkor úgy szeptembertől neki lehet állni a gyerekgyártásnak is. :O)

Csak, hogy ne menjen minden olyan simán Kedves eredménye sem lett tökéletes. A doki szerint még éppen a megfelelőnek mondható tartományban van, de erősen javasol egy vérvételes hormonvizsgálatot és némi gyógyszeres kezelést. Hurrá. Hogy velem mi lesz, az meg majd kedden kiderül...

A világon a legutálatosabb dolog a turmixgépet elmosogatni. Főként ha előtte gondosan napokig szárítjuk a benne maradt trutyit. Jelen esetben zöldborsót...

Az azért milyen már, hogy itt ülök takarítás helyett, blogot írok, és közben idétlen gyerekdalokat hallgatok, mint pl. Gryllus és a 100 folk celziusz... Csak kicsit vagyok kész... asszem...

Az azért elég gáz, hogy mennyire félek a kutyáktól. És az a vicc, hogy fogalmam sincs miért. Nem emléxem rá, hogy valahais megharapott volna akár csak egy kutya is. Már a múltkorában is mondtam A Kedvesnek, hogy amikor jöttem haza iccaka, akkor az utcán kóborolt egy kutya, én meg tökre ledermedtem, és illedelmesen megvártam tisztes távolból, hogy elmenjen valamerre. Erre tegnap jöttünk haza, és a sarki háznál kikötötték a kutyát a kerítésen kívülre. Mire A Kedves megjegyezte, hogy ez mennyire gáz, mert ez a kutya már az udvarban is volt, amikor eltépte a láncát, és ráadásul a gazdáját is megharapta már. Namondom akkor ez nagyon fasza. Ma pl. 3 órán át készültem arra, hogy kimenjek a kisboltba. Odafelé még nagyon bátor voltam, remegett kezem - lábam, és csak oda - odapillantottam az amúgy nyugodtan fekvő és engem sasoló kutyára, közben meg nagy és határozott léptekkel, amilyen messze csak lehetett kikerültem. Na de visszafelé... Majdnem elsírtam magam, hogy ilyenkor persze senki nem tud kint lenni az utcán... És az a hülye dög már nem feküdt, hanem ült, meg járkált, és engem nézett... Basszus... Azt a kb. 50 métert a saroktól a kapuig sikerült kb. 5 perc alatt megtenni. Ugyanis lépésenként meg kellett győződnöm arról, hogy még véletlenül sem akar belém kóstolni. Remegett kezem - lábam... És amikor becsuktam magam mögött a kertkaput... Azt hittem összeesek abban a pillanatban... Még most is ezerrel ver a szívem...

Ha eddig nem mondtam volna utálok takarítani... Pedig van mit. A konyha kipipálva, az kész. Legalábbis addig, amíg neki nem kezdek a kuglóf sütésnek. A vasalásról már lemondtam igazából... Mostmár annak is örülök, ha a ruha hajtogatás végére érek eccer... És az utánpótlás máris ott van a mosógépben. Basszus nem is tudom mi lesz, ha nem csak ketten leszünk, hanem még kölkök is lesznek. Meg fogok őrülni, az tuti... Vagy veszünk még vagy 5 szárítót... :O) És akkor arról nem is beszélve, hogy mind a két gépünk körül mekkora disznóól van, azt kitakarítani, felporszívózni, a nappalit meg a konyhát felmosni... ááááááááá... És most legszívesebben lefeküdnék az ágyba, nyakig betakaróznék, betennék valami jó kis filmet és aludnék... csak egy kicsikét... úgy 5 -6 órácskát... De persze így sem "rossz", hogy ülök a gép előtt inkább és a kertet basztatom... Na meg sokak "örömére" blogot írok...