Igen, igen, igen... 10 év után rávettem magam, hogy megtanuljak vezetni. Persze nem is én lennék, ha épp egy hónapja nem járt volna le a jogsim. :O) Murphy... Viszont a vezetés az sokkal jobban ment, mint arra számítottam. Gyakorlatilag egy botot kell dugni a lyukba kapkodni a lábaimat és tekergetni a karikát. Sőt a nagy parám a kuplungos elindulás és sebességváltás is meglehetősen egyszerűen ment. Bajom a párhuzamossal van, a tolatással, az emelkedőn elindulással és az autó uton tartásával... :O) De összeségében mostmár elhiszem, hogy én is képes vagyok erre.

A Zuram agyondicsért, na meg újdonsült Farmerlyány barátosném is. :O) Azért meg köll hagyni, hogy amikor a házunktól kb. 50 m-re, az utcasarkon nem tudtam befordulni, mert meg kellett áéllnom és megvárni a kb. 300 m-re szemből döcögő autót, ezek után meg az enyhe emelkedőn (gyalog szinte fel sem tűnik a szintkülönbség) úgy lefulladtam, ahogy azt kell. És persze tök keresztbe az úton, úgyhogy aki szembe jött az sem tudott kifordulni, ez engem idegestett, így kb. 2 és fél perc baszakodás, röhögés, és a kormány csapkodás után feladtam és az uccsó 50 m-en átadtam a vezető pozíciót a Zuramnak. :O)