Utálom, amikor nőiességemben aláznak meg. Elveszik, megtiporják az egyetlen érzést bennem, amire büszke vagyok. Nő vagyok, naés? Méghozzá jó nő. Nem szőke plázacica, nem anorexiás model, hanem igazán NŐ. Kívül, belül... Elfogadom, hogy nem ez kell minden pasinak, mert nyílván az szubjektív, hogy kinek mi kell egy nőben, vagy kinek mitől lesz egy nő igazán nő. De ha valakivel együtt vagyok, és azt mondja szeret, akkor még félrészeg állapotba se mondja azt, még csak féltékenységből sem, hogy ha tehetné megcsalna... Még akkoris szarul esik, ha ezt csak dafke mondta, mert féltékeny, mert tudja, hogy engem sokan szeretnek, és sokan szépnek és okosnak tartanak, és sokan szeretnék, ha én lennék számukra a Nő. És ilyenkor, amikor A Kedves ennyire "szépeket" mond, ne legyen dühös az ember lánya. Ne érezze úgy, hogy elvettek Tőle valamit, amire eddig büszke volt. Ne érezze azt a "kényszert", hogy csakazértis bűntudat nélkül megtegye... És ne legyen benne az, hogy ha már A Kedves elvette, akkor olyan Valakitől vegye vissza azt az érzést, ami jogosan jár Neki, akiről tudja, hogy pár röpke lopott órácska alatt bőséggel vissza tudja adni... De igen... Ez a magamfajta nőknek felhívás egy keringőre... Hát megteszem... sőt azért, amit megtettem sincs többé bűntudatom.
Persze azóta bánja, hja... de mennyire bánja, és érzi Ő, hogy ez csak olaj volt a tűzre... És persze próbálja jóvá tenni napi többször... ;O) Ami egyrészről kurva jó, mert mindkettőnkből olyan kreativitást, és szexuális vágyat hoz ki, mint eddig soha... De az a tüske még meg van... Azért mert a düh már rég tovaszállt, az érzés, hogy valami eltört, hogy valamit elvett Tőlem, az megmarad... bennem van...