Azért a hajnali nagy kiborulás mellett történntek pozitív dolgok is. Megint léptünk előre egyett a szeretlek-létrán. Még mindig nem képes kimondani így kerek perec ezt az egy kurva szót, hogy "szeretlek", de... Tegnap este átölelt a konyhában, még a kiborulós kedvessége előtt, jó szorosan magához ölelt. És annyit mondott, hogy "jaj, annyira szeretem őtet..." És tudom, hogy az Őtet, az Baybee-t jelent... Az imádlak, meg az imádom ezt a nőt/csajt... az már nagyon megy.

Az, hogy a szeretleket miért olyan nagyon nehéz Neki kimondani, azt már érzem, sejtem a múltheti beszélgetésünk után. Megértem, és nem akarom kierőszakolni, annak ellenére, hogy hiányzik...