Háááát... Lehet, hogy majd 20 év múlva lesznek cenzúrázott dolgok a blogban, amiket azért nem biztos, hogy okos ötlet lenne, ha a gyerekeink is olvasnának...
Igazából most nem tudok aludni, csak kattog az agyam. Próbálok rájönni, hogy mi nem stimmel. Mert valami nagyon nem oké, azt hiszem...
Valahogy szex terén nagyon nem tudunk dűlőre jutni. Vagyis nekem továbbra sem igazán olyan, mint amihez (nagyképűen szólva) szokva vagyok. Ezáltal valószínűleg neki sem az igazi. Bár Neki többnyire oké, ez tagadhatatlan... Mondom, néha kurvának érzem magam mellette... Vagy legalábbis ezen a téren sokkal többet tapasztaltnak. De azt azért Ő is érzi rajtam, hogy ez nekem nem pont olyan, mint amilyennek lennie kéne. Próbálom rávezetni, hogy nekem, hogyan is lenne jó. De... alapvetően, Ő nem igazán tud egyszerre több dologra figyelni, és emellett egy bizonyos ponton túl relatív önző is. És ez nekem nagyon nem jó. Nem csak azért, mert nem ehhez vagyok szokva. De ez annyira idétlenül és nagyképűen hangzik, hogy "nem ehhez vagyok szokva"... De tényleg nem. És akkor megint beszélhetnék az Istvánról vagy Kareszról... (Másokról ilyen téren nem annyira...) Ők azért jobban rám éreztek már az elején. Vagy legalábbis ennyire nem érztem gáznak ezt a dolgot. Bár igazából Zolival sem érzem annak, sőt egy ideig nagyon is jó, csak valahogy félúton ez a varázs alábbhagy, és a végére majdhogynem el is múlik.
És akkor azt mondja, hogy nem látja rajtam, hogy nekem mikor és hogy jó vagy, hogy olyan intenzíven élvezném ezt a dolgot... Merthogy volt olyan csaja, akin tagadhatatlanul látszott, amikor kurvajó volt Neki... De az persze fel sem merül benne, hogy ha olyan kurva jó lenne nekem, akkor az azért rajtam is látszana. De hogy a faszba mondjam el Neki, hogy persze én is tudom tudnám sokkal jobban élvezni, ha úgy csinálná, hogy az kurva jó legyen... De amikor kb. 10 perc után azt látom rajta, hogy unja az egészet, és azt mondja, hogy milyen bonyolult nő vagyok, és inkább csak kipipálandó "kötelességnek" érzem rajta azt, hogy nekem is jó legyen... Szar ez az egész így. Mert nem akarom megbántani, de ilyenkor tényleg elmegy a kedvem az egésztől. És van, amikor el is veszem onnan a kezét, és azt mondom, hoy inkább hagyjuk az egészet, mert pont semmi értelme... Mert az egy dolog, hogy nyílván annyira önfeledten nem tudom elengedni magam, mert ha én itt fent simán hallom, amikor a Faterja beszél lent. Oké mondjuk Ő viszonylag hangosan beszél, de azért simán fel lehet hallani Őket, akkor egyértelmű, ez fordítva is igaz. Ezért eléggé visszafogom magam, mert amíg csak a szomszédok hallották, hogy hűdekurvajó Baybeenek, addig magasról szartam rá. De ez azért egy cseppet más. Valószínűleg egy idő után ez sem fog érdekelni...
Persze nyílván nem okos dolog hasonlítgatni. És igyexem nem is ezt tenni. De amikor Ő jön ilyenekkel, óhatatlanulis ezek futnak át az agyamon. Mert igenis tudom azt, hogy milyen is lehetne, és nanáhogy vágyom is erre, de valahogy nem igazán akar összejönni. És totálisan tehetetlennek érzem magam, mert ötletem sincs, hogy min és hogyan kellene változtatni, mert ezen kívül minden annyira jó, és szép, és tényleg szeretem... És tudom, hogy Tőle mindent meg fogok kapni, amire egész életemben vágytam... És tudom, hogy ez már sokkal fontosabb Nekem, mert lehet rá számítani... De néha akaratlanulis megbánt dolgokkal, amik igenis szarul esnek, még ha nem is mondom. Mert nem nagy dolgok, és nem is bántásnak szánja. De akkor abban a pillanatban szarul esik...
Ahogy az este ezeket mondta, legszívesebben sírtam volna attól, ami akkor átfutott az agyamon, hogy amikor Karesz először látta rajtam, hogy milyen kurva jó volt, és íveb feszült testtel percekig csak remegtem, és nyöszörögtem, nagyon meglepődött, hogy ilyen is van. És láttam rajta, hogy tetszik Neki, amit lát, és Őt is spanolja az, hogy mindez miatta van. És nem unta azt, hogy Velem többet kell ahhoz foglalkozni, hogy ne csak átlagos legyen a szex, hanem tényleg a hetedik mennyország. És ilyenkor, Ő jogosan érezte magát királynak... És ezt a részét meg én nem annyira tudom megérteni, hogy a Zolinak miért nem jó az, vagy legalábbis miért nem érzem rajta azt, hogy Neki is jó az, ha Velem jót tesz... Mert én nem ilyen vagyok. Engem az is spanol, ha rajta látom azt, hogy Neki jó, és tudom azt, hogy Tőlem jó Neki...
Most meg... hát közelébe sem ér mindez, amit mi szexnek nevezünk... Az meg, hogy olyan intenzitással jó legyen Nekem... hehehe... legfeljebb álmaimban... És igen, kezdek nem annyira odaadó és türelmes lenni... És igenis néha már tényleg csak kierőszakolom, hogy azért legalább egy kicsit... És, ha valamit elkezdett, akkor ne félmunkát végezzen... De ennek így nem sok értelme van... Persze kurvára zavar, meg még annál is rosszabb, mert néha megőrülök ettől... De szeretem... Bassza meg, szeretem... És ettől a kibaszott kettősségtől sírni tudnék... Egyszerűen nem találom a középutat, nem találom a megoldást. Pedig annyit agyalok a dolgon, hogy mit és hogyan kellene, hogy ez változzon... Basszameg, basszameg... basszameg...
