Valamelyik hétvégén néztünk dvd-n egy animációs mesét. A Fel címűt. Aki látta, szerintem tudja mit akarok most írni róla. Aki nem látta... érdemes megnézni. Felnőtt fejjel sokkal mélyebb mondani valója van, mint egy gyereknek.

Inkább beteszem a hivatalos leírást róla, mert ahogy eszembe jutott... háááát... megintcsak könnyes lett a szemem...

A 78 éves légballon kereskedő, Carl Fredricksen élete legnagyobb kalandjáról, a világ felfedezéséről álmodozik. Úgy dönt, valóra váltja néhai szeretett felesége álmát és elutazik Dél-Amerikába a legnagyobb vízeséshez, ami a földön létezik: a Paradise Falls-hoz. Egész életében vágyott egy óriási kalandra, így ezer meg ezer luftballont köt a házára és elrepül messze, a világ egyik leggyönyörűbb és legtitokzatosabb vidékére, a Tepuis táblahegyekhez.

Szóval a mese elején ez az öregember egy kisgyerek, és találkozik egy hóbortos kiscsajjal, akinek az az álma, hogy a világ legszebb helyén fog élni. Van egy naplója, amibe képeket gyűjt a kalandjairól. Aztán felnőnek, összeházasodnak, lepereg az életük, majd a csaj meghal. Na a mese itt kezdődik. Ami arról szól, hogy az öregnek a házát le akarják bontani, de ő inkább lufit köt rá, és elviszi a világ legszebb helyére. Ahová a felesége vágyott. Hozzácsapódik egy cserkészsrác is. Mindegy ez a része nem annyira érdekes. Amikor nagynehezen odaér, akkor előveszi a felesége naplóját, amit ő addig látott gyerek korukban, hogy volt egy oldal, amire az volt írva, hogy "ami még vár rám" és utána üres lapok voltak. Amikor évek múlva az öreg belelapoz a sok üres oldal az életükkel van megtöltve. És a végére odaírta a lány, hogy "köszönöm a kalandot, keress új élményeket..." Na eddig csak potyogtak a könnyeim, de ekkor kész vége volt. És amikor vége lett a filmnek, úgy elkezdtem bőgni... Kedves azt sem tudta hogy vigasztaljon meg... Én meg közöltem vele kategórikusan, hogy ez egy szar mese... Egyébként én már majdnem az elején kikapcsoltattam vele, amikor a csaj meghalt.

Na szóval érdemes megnézni, jót lehet rajta bőgni. Nekem most is sikerült elbőgnöm magam, pedig csak beszélek róla... De ilyenkor az jut eszembe, hogy én mennyire szeretem Kedvest, és soha nem akarom elveszíteni, sem itthagyni őt, ezzel fájdalmat okozva neki... Igen, Ő az az ember, akivel kaland az élet, akivel az egész életemet le akarom élni, akinek gyerekeket akarok szülni.