Reggel hajnali 7 és 8 közt volt egy igen érdekes beszélgetésünk Zolival a kocsiban. Az egész abból indult, már megint égett a gyomrom... Amire vigyorogva közölte, hogy akkor ez bizony hajas baba lesz... Mondtam Neki, hogy ha nem jött volna még rá, ebből most bizony nem lesz se hajas se haj nélküli baba. Pont ezért volt/van néhány opcióról letiltva. ;O) De úgy nagyjából csak folytattuk ezt a témát a kocsiban. Érdekes, hogy mindig Ő hozza fel a gyerek témát. Én egyrészt nem akarom ráerőltetni, meg egyáltalán erőltetni sem a dolgot. A lényeget én már úgyis tudom, előbb - utóbb Ő lesz az a pasi, akinek gyerekeket fogok szülni. Hogy mikor, arra most nem parázom rá nagyon. Most van még időnk rész van. Bár belegondolva, Ő is 33 éves, én meg 28... Na de mindegy. Majd... Eccer... Majd amikor kiszálltunk a kocsiból épp egy birkatürelmű apuka próbálta csitítani a nem túl türelmes gyermekét óvodába menet. Én meg mondtam Zolinak, hogy látod milyen buli a gyereket óvodába vinni? Aztán beszélgettünk az egyedülálló szülőkről, és megbeszéltük, hogy nem szeretnénk egyedülálló anyák - apák lenni. Ez az egész odáig fajult, hogy úgy váltunk el egymástól, hogy nagyon határozottan és komolyan azt mondta, hogy tulajdonképp mire várunk még a gyerekkel...
Igazából örülök is meg természetesen köpni - nyelni nem tudtam erre a kijelentésére. Végül abban maradtunk, hogy akkor innentől kezdve rajta múlik a dolog. Holnap este ki fog derülni, hogy igen avagy nem... Nem leszek csalódott, ha "meggondolja" magát, mert sokmindenre számítottam, de erre nem. Úgyhogy majd újra tudatosítom benne, amivel eddig sem nagyon foglalkoztunk, hogy én ugyebár nem szedek gyógyszert. Úgyhogy majd eldönti, hogy akar-e gumit húzni avagy sem...Igazából nem tudom minek örülnék jobban. De most talán annak, ha igen... Mármint ha nem pont most szeretne gyereket. Bár... Most az előbb meg azt mondta by-tel, arról beszélve, hogy ma mennyit dohányoztunk, hogy nyugi majd ha már teljesen kész leszek a szülőszobán, akkor tuti nem fog cigit adni... Ebből meg megint csak az jön le, hogy nagyon ebbe az irányba kattog az agya... És ha azt is hozzáteszem ehhez, hogy látom azt, hogyan néz a gyerekekre... Kb., mint én...
Örül... vagy mégsem???
