Kattog az agyam... Nem tudom értelmesen megfogalmazni mi a baj... Vagyis baj nincs is talán. Csak... csak a régi lemez... anyám egy jól irányzott mozdulattal és egy jól elhelyezett szinte feltűnés mentes félmondattal ismét padlóra küldött. Vagyis annyira nem. Csupán csak megszédültem a "pofontól"... asszem... tulajdonképpen hülyeség. Tulajdonképpen nem is tudom miért fáj... Persze, a gyerek téma... Kedvesnek fel sem tűnt igazából, nem gondolta, hogy ez nekem szól. Lehet... Lehet tényleg nem nekem szólt ez az egész, és csak én reagáltam túl a dolgot. Nem tudom... Minden esetre nekem szarul esett. Pedig csak annyi volt az egész, hogy a velem egyidős szomszéd csajnak már a 3. gyereke fog megszületni a napokban...

Mi meg úgy állunk ezzel az egésszel, hogy nagyjából sehogy. Kedves szedi az undibogyóit, aminek az egyik mellékhatása, hogy az ebihal mennyiség csökken, ellenben a minimumot sem elérő tesztoszteron szintjét növeli. Cserébe engem hivatalosan nem kezelnek addig, amíg Kedvesnek nincs negatív lelete. Nem hivatalosan meg a modernkor internet gyermekei lévén öngyógyításba kezdtem... Elbaszni nem tudok semmit sem magamon, de van esély egy (két vagy mégtöbb ;O)) génmanipulált kis ogréra. Akkormeg miért ne...

Egyébként meg kedden voltam szív uhun. Most ott tartunk, hogy bár nopara, de lehet nem is az a bajom, amit ezelőtt 28 évvel megállapítottak. Gondot szerintük -mert már 2 doki kezel- ez sem fog okozni, bármi legyen is az. Mert azt is bevallották hősiesen, hogy tk. fogalmuk sincs, még az is lehet, hogy a gyerekkardiósok sem tévedtek annó. Mindegy, azért jó helyre mentem, hiszek nekik, mert nem kamuznak, hanem megmondják, hogy nem tudják. Így július 12-én mehetek szív MRI-re. Szép lesz... Ja, és a doki szavaiból azt vettem ki, hogy addig nem annyira kéne terhesnek lennem, ha egy mód van rá. Mondjuk ez izgat a legkevésbé.