Kezdünk átesni a ló túlsó felére... Eddig ugyebár az volt a szexben a bajom, hogy megunkja, avagy önzőzik. Na ma eljutottunk odáig, hogy görcsösen csak velem foglalkozik. Hát esse jobb. Bár ma semmi se nem jó. Megjött... Nincs mit szépíteni csalódás... Pedig nem tudom miért. Tudtam eddig is, hogy ez így lesz... De akkoris jó lett volna még pár napig azt hinni, hogy igen... Talán ennek az az oka, hogy túl sokt beszél a gyerekről, meg túl sokat beszélt arról, hogy lesz... Pedig mindketten tudtuk, hogy vajhmi kevés esélye van ennek. Reggel még azt mondat, hogy hát innen szép nyerni... Délután még azt mondtam neki mosolyogva, hogy 1 -2 nap és kiderül, hogy mi van... Estére megjött... A hangulatom meg szar lett. Érzi Ő kimondatlanulis, hogy miért. Úgyhogy amikor lefeküdt aludni, és odabújtam egy cseppet mellé azt mondta, hogy nem baj Anya, a következő körben újra próbálkozunk. Keserű vígasz ez most... Dehát nyilván ennek az érzésnek most sok köze van ahhoz, hogy az elmúlt napokban sikerült újra feltépnem sebeimet, és újra befészkelt a fejemben a talán most majd gondolata. Jó lett volna még pár nap illúzió... Még akkoris, ha a Tudat nem ezt mondja. A Tudat hiába nyugtat, magyarázza, hogy nem kell elkapkodni, nincs még itt a helye, ideje... Kicsi Baybee sosem hallgat a Tudatra...
Amúgymeg tegnap hazavittem... Beengedtem az oroszlánketrecbe... :O) Részemről ez is meg volt, pipa... Ő mostmár talán jobban érzi, elhiszi, hogy komolyan gondolom, amit tudok, anyám meg legalább leszáll rólam... Ez is megvót...
