Megint írhatnám, hogy a hétvége úgy elrohant... Már kezdem megszokni, hogy ha Vele vagyok, akkor pillanatoknak tűnnek a napok. Annyira jó Vele lenni. Ha mellettem van, ha a közelemben van... ha átölel, ha összebújunk... És évszázadoknak tűnik, ha egy napot külön vagyunk... Kb. fél óra múlva nem találom a helyem, hiányzik, minden bajom van...

Most nem kellett főznöm, csak reggel sütöttem egy muflont, ami megint jól sikerült. Na hát ez van, aki a főzésben is profi... A tegnapunk ugye a tesójáéknál meg a koncerttel telt. Ma meg egész nap jövés - menés volt itt a házban. Kicsit untam már a végére, de mindegy. Vagyis nem a vendégeket untam, csak az volt szar, hogy nem tudtam azt csinálni, amit szerettem volna. Lent ebédeltünk az Anyjáéknál. Hát köcsög dolog, de én jobban főzök. Na mindegy. Az mondjuk kicsit szarul esett, hogy kaja után én önként egy szó nélkül elmosogattam az összes baszott cuccot, meg felmostam a konyhát, mert láttam az Anyján, hogy kurvára kész van az egész délelőtti főzőcskézéstől. Éééééén... önként... pedig ha valamit utálok, akkor az a mosogatás... De baszki, annyit nem mondott az Anyja, hogy kösz bazdmeg... Na az azért elég szarul esett... De mindegy. Azt hiszem nem túl sűrűn fog előfordulni, hogy ilyenre adjam fejem...